Hát nem 1 egyszerű téma. Olvastam 2 amerikai pszichológus-orvos könyvét, ne kérdezzétek a címét, nem tudom, és ők jegyezték fel, hogy sok kórházi haldokló próbál erős lenni, amikor megtudja, hogy max. pár napja van hátra, de közvetlenül haláluk előtt, nem bírják szerencsétlenek, egyfajta hisztériába esnek.
És nincs benne semmi rendkívüli. Nincs az az ember, aki képes elfogadni, hogy ennyi volt, vége.
Az ember fél az ismeretlentől, félti rongyos életét, mert csak 1 van belőle. Gondolkoztam a félelmen, és arra jutottam, hogy minden félelem a halálra vezethető vissza.
Miért fél az ember a magasságtól ? Mert ha leesik, akkor meghal. Miért fél a víztől ? Mert ha beleesik, megfullad. Miért fél a sötéttől ? Mert ott van a rézfaszú bagoly, aki jól ráijeszt.
Bonyolítja a helyzetet, ha valaki vallásos. Ha ateista vagy, akkor barátkozz meg a gondolattal, hogy van kb. 70-80 éved, oszd be ahogy akarod, de a végén magad okold, ha kihagytál valamit, mert ha menni kell, már nincs "csak még 1 nap".
Ha pl. keresztyén vagy, akkor nem biztos, hogy a haláltól félsz, lehet, hogy inkább az utolsó ítélettől. Hová kerülsz utána ? A pokol örök tüzére ? Vagy helyed lesz az új teremtett világban ?
Ha pl. a hindu vallást érzed magadénak, akkor meg amiatt izgulhatsz, hogy mivé reinkarnálódsz. Lócitrommá vagy inkább egy darab kaviccsá ? Netán egy kis nyuszivá ?
Perverz Tata |