Sziasztok!
A halálról, az elmúlásról sokat szoktam beszélgetni egy jóbarátommal, aki nagyon fél ezektől. Nem képes elfogadni, hogy semmi sem tart örökké, és retteg a saját halálától.
Én azon az állásponton vagyok, hogy egyáltalán nem tartom félelmetes, rémisztő, borzalmas stb. stb. dolognak a halált. Tudom, hogy az életemnek van egy eleje (megszülettem), van egy közepe (élek) és lesz egy vége is (meghalok). Ez így kerek és teljesen természetes. Így aztán nincs is miért félnem tőle.
Nemtom már hogy hol, van egy sírfelirat: "Voltunk mint ti - lesztek mint mi" (Gondolom nem kell magyarázgatni, hogy miről van szó.)
Az persze nekem is fáj, nagyon is, ha elveszítem egy szerettemet, de nem értek egyet azzal, hogy a halállal mindennek vége. Nem vagyok a szó hagyományos értelmében véve vallásos (inkább szabadgondolkodónak mondanám magam), és az szokott eszembe jutni, amikor a halál utáni "semmit" emlegetik, hogy honnan tudják? Végülis, reinkarnáció ide vagy oda (ki hisz benne, ki pedig nem), mi, élő emberek nem tudhatjuk, hogy mi következik a test halála után. 50-50 % az esélye annak, hogy tényleg mindennek vége, vagy hogy valami még van utána. Amit mindannyian meg fogunk látni, x év múlva. Néha rajtakapom magam, hogy kimondottan kíváncsi vagyok, hogy majd mi lesz, mi fog történni.:) Kicsit morbid? Hát lehet:))
Végezetül annyit, hogy a civilizált társadalmakban élő emberek tejesen másképpen fogják fel az elmúlást, mint a "természeti népek". Akiknek mindennapos élmény pl. a vadászat - a megélhetésért - és látják ezerszer a halált (mert ezt diktálja az élet törvénye), azoknak közel sem olyan tragédia a halál, hiszen ők tudják, hogy ez természetes, hogy kell. A civilizált társadalmakban csúszhatott valami félre...
Kíváncsiak várom a véleményeteket (ha van) a fentiekről.
Üdv,
Spin |