|
|
 |
Dr_Treuer_Tamas
2000-09-14 19:54:25
|
89
|
Kedves Engill,
a Sobril és a Zoloft nem ugyanaz a gyógyszercsoport, az első szorongásoldó, a második antidepresszáns. Az álatalam említett Xanax és Rivotril hasonlóak mint a Sobril, és igen jó hatásúak, mint már említettem a Sobrillal nincs tapasztalatunk, mert itt nem gyártják. Egyébként Magyarország gyógyszerellátottság és támogatottság tekintetében egyedülálló a világon, majdnem itt található a legnagyobb antidepresszáns választék a piacon, és a TB támogatás is nagy (90%).
Kedves Waratah,
a Floxet és a Prozac ugyanaz, mindkettő fluoxetine-t tartalmaz, a Floxet magyar gyártmány.
Szerintem nem valószínű, hogy az izzadást ez okozza, a mégis, akkor ez egy késői mellékhatás, ami valószínűleg a Prozac mellet is kialakult volna. Ezt csak úgy lehetne eldönteni, hogy ki kéne hagyni egy hónapra a gyógyszert, és akkor megnézni, hogy még mindig izzadsz-e.
Kedves EG,
Az Anafranil lenne talán a legjobb ebben a krónikus fájdalom szindrómában, de sajnos több mellékhatása van általában, mint a Prozacnak. Az is igaz persze, hogy az egyéni variációk nagyok, van aki a legkevesebb mellékhatással bíró szertől is rosszul van, de ugyanakkor egy húzósabb drogtól meg kutya baja.
Kedves Eszter,
nehéz jó választ adni a kérdésre, hogy ki az érett személyiség. A betegségdiagnosztikai rendszerek általában nem az érett személyiséget írják le, hanem bizonyos működési jellegzetességeket, amelyeket a klinikai tapasztalat együttálló személyiségjegyekként karakterként jellemez. Általában azt mondjuk érett személyiségnek, aki Freud óta, aki tartósan képes örömteli kapcsolatok fenntartására, munkájában hatékonyan és kreatívan képes elképzeléseit megvalósítani (vagy szublimálni). Ezenkívül hozzászokták még azt is tenni, hogy
felelős döntéseket képes hozni az életét és más életét érintő kérdésekben. Pszichoanalitikusan pedig azt lehetne mondani, hogy nem használ túlzott mértékben kóros elhárítómechanizmusokat, és tudattalanjának irányítása a tudatos énrészeivel összhangban van. ("Wo Es war, soll Ich werden").
Üdv,
Tamás |
|
A hozzászólás:
 |
babarczyeszter
2000-09-14 16:52:14
|
87
|
kedves doglott hal,
csatlakozva hozzad (ismerem a Benjaminka erzest) megkerdeznem Treuer dokit, hogy tulajdonkeppen mit tekintunk erett, felnott szemelyisegnek (amihez kepest aztan a rossz szemelyisegstrukturat v. a szemelyisegzavart diagnosztizaljak), es szoktak-e Magyarorszagon is beszelni 'szemelyiseg-stilusokrol'.
itt Amerikaban a graduate student kollegaim kozott (torteneszek es egyeb filoszok) joforman mindenki szenved a sajat 'eretlen' szemelyisegetol (az atlageletkor 33 korul van), es neha azt kerdem magamtol, nem arrol van-e szo, hogy bizonyos emberek, nyilvan nem veletlenul, olyan palyakra mennek, ahol nagyon sokaig nem kezdik el kiepiteni a sajat mentalis es valos vilagukat, hanem orok Benjaminkakent mukodnek.
e |
|
Előzmény:
 |
döglött hal
2000-09-14 11:43:33
|
83
|
Kedves Emberek!
Nem átalottam topicot nyitni a törzsasztalban "Forduljak-e pszichiáterhez?" címmel, ott ajánlották, hogy talán forduljak ide, hogy ne kelljen kattintgatni, idemásolom a topicindítót:
" Problémám van magammal. Túl vagyok a 30-on és rájöttem, hogy éretlen (torz?) a személyiségem. Itt van egy találó leírása annak, aki én vagyok:
"Benjáminkának az a legfőbb törekvése, hogy mindenki várakozásának megfeleljen, mindenki elégedett legyen vele. Számára a legnagyobb iszony, ha megharagszanak rá. Kerül minden konfliktust, őszintén vagy tettetve próbál alkalmazkodni az egész világhoz. Közben lassan elveszíti saját magát, már nem is igen tudja, hogy ő mit szeretne, mire vágyik."
vagy amit Clea törzsasztaltárs írt egy másik topicban:
Ahhoz, amit Mamint leírt, még azt tenném hozzá, hogy adódhatnak olyan helyzetek, amikor hirtelen minden felborul, és akkor szembesül igazán azzal az ember, hogy van-e olyan túlélőkészlete", ami átsegíti a bajokon, vagy csak akkor döbben rá, "hogy ő mindig csak meg akart felelni, mindig más által megadott panelek szerint élt, hogy ő voltaképpen nincs is".
Pontosan ezt érzem, nem tudom, hogy én mit akarok, nincsenek céljaim, a mások által támasztott elvárásoknak megfelelek (azt hiszem elég jól), de közben elveszítettem önmagam.
S, hogy miért a törzsasztalon keresek választ? Bízom a kollektív bölcsességetekben, én már sokat tanultam tőletek. Szeretném, ha véleményt mondanátok arról, szerintetek érdemes-e pszichiáterhez fordulnom, vagy a problémámat úgyis magamnak kell megoldanom. Ha esetleg vagytok még itt Benjáminkák, akkor Ti is írjatok!
B." |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|