Keresés

Részletes keresés

babarczyeszter Creative Commons License 2000-09-14 16:52:14 87
kedves doglott hal,

csatlakozva hozzad (ismerem a Benjaminka erzest) megkerdeznem Treuer dokit, hogy tulajdonkeppen mit tekintunk erett, felnott szemelyisegnek (amihez kepest aztan a rossz szemelyisegstrukturat v. a szemelyisegzavart diagnosztizaljak), es szoktak-e Magyarorszagon is beszelni 'szemelyiseg-stilusokrol'.

itt Amerikaban a graduate student kollegaim kozott (torteneszek es egyeb filoszok) joforman mindenki szenved a sajat 'eretlen' szemelyisegetol (az atlageletkor 33 korul van), es neha azt kerdem magamtol, nem arrol van-e szo, hogy bizonyos emberek, nyilvan nem veletlenul, olyan palyakra mennek, ahol nagyon sokaig nem kezdik el kiepiteni a sajat mentalis es valos vilagukat, hanem orok Benjaminkakent mukodnek.

e

A hozzászólás:
döglött hal Creative Commons License 2000-09-14 11:43:33 83
Kedves Emberek!

Nem átalottam topicot nyitni a törzsasztalban "Forduljak-e pszichiáterhez?" címmel, ott ajánlották, hogy talán forduljak ide, hogy ne kelljen kattintgatni, idemásolom a topicindítót:
" Problémám van magammal. Túl vagyok a 30-on és rájöttem, hogy éretlen (torz?) a személyiségem. Itt van egy találó leírása annak, aki én vagyok:
"Benjáminkának az a legfőbb törekvése, hogy mindenki várakozásának megfeleljen, mindenki elégedett legyen vele. Számára a legnagyobb iszony, ha megharagszanak rá. Kerül minden konfliktust, őszintén vagy tettetve próbál alkalmazkodni az egész világhoz. Közben lassan elveszíti saját magát, már nem is igen tudja, hogy ő mit szeretne, mire vágyik."
vagy amit Clea törzsasztaltárs írt egy másik topicban:
Ahhoz, amit Mamint leírt, még azt tenném hozzá, hogy adódhatnak olyan helyzetek, amikor hirtelen minden felborul, és akkor szembesül igazán azzal az ember, hogy van-e olyan túlélőkészlete", ami átsegíti a bajokon, vagy csak akkor döbben rá, "hogy ő mindig csak meg akart felelni, mindig más által megadott panelek szerint élt, hogy ő voltaképpen nincs is".
Pontosan ezt érzem, nem tudom, hogy én mit akarok, nincsenek céljaim, a mások által támasztott elvárásoknak megfelelek (azt hiszem elég jól), de közben elveszítettem önmagam.
S, hogy miért a törzsasztalon keresek választ? Bízom a kollektív bölcsességetekben, én már sokat tanultam tőletek. Szeretném, ha véleményt mondanátok arról, szerintetek érdemes-e pszichiáterhez fordulnom, vagy a problémámat úgyis magamnak kell megoldanom. Ha esetleg vagytok még itt Benjáminkák, akkor Ti is írjatok!
B."

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!