Keresés

Húskertész az, aki leginkább azt szereti a növényekben, hogy meg lehet enni őket.

Nohát ez nálam azért más. Én már a virágot sem szívesen szakítom le a kertből. Inkább maradjon üresen a váza. Feleségemnek és a kislányomnak szoktam a piacról virágot ajándékként, de azt sem engedem kidobni. Megszárítom őket. Nem valami szép. De van egy amolyan barkácshelyiségem, annak a fala meg a plafonja már tele van aggatva velük. Így meg már elég jól néz ki. A gyerekekkel gyűjtünk még itt faleveleket, ágakat, gombákat, kavicsokat, kagylókat úgy hogy már alig férünk. Most azon gondolkodunk, hogy az egészet a padlásra fel kéne vinni, mert onnan éjszaka kiválónak lehet látni a csillagokat és a Holdat. Persze a helyiségbe kéne még egy computer internet csatlakozással, hogy teljes legyen az örömünk. Dehát "nem kaphatsz meg mindent amit akarsz". Nem baj, még a végén úgy járnánk, mint a gyerek a versben az 1 kg bélyeggel. Azóta nem. :DD

Én a virágokat szeretem. Még akkor is, ha nem ehetőek. A hagymások a kedvenceim, főleg a tulipán és a liliom. (Véletlenül ehetőek, de még nem kóstoltam.) Az előbbiből sok van, és szépen szaporodnak, az utóbbiakra sokat lehetne költeni, mert évről évre fogynak, valami megeszi (gondolom, pocok).

Amikor tél végefelé elődugják az orruk hegyét, már lehet reménykedni a tavaszban.

Tavasszal a legszebb és legtarkább a kertem, később az évelők már visszafogottabbak. A kék - fehér - lila színeket szeretem, kevés rózsaszínnel, sok szürkével. A sárgákat, narancssárgákat az oldalkertben, külön tartom. Ezek kicsinyítik a teret (optikailag "előrejönnek"), egy amúgyis kis helyen ez mindegy.