Ismét üdv!
Sorry a duplázásért!
Hogy rögtön Keszegnek válaszoljak(?) igen, Hobb. Az Orgyilkos ciklus frenetikus volt, az előbb csak kifelejtettem. Moorcock Elrickjei nem jöttek be, de ha valaki olvasta a Harcikutyát..., mmmmm, nos az valami egészen különleges dolog.
Feisttől pedig a Tündérmese egy nagyon jó kis regény.
Vissza a MAGUShoz. Nos, asszem nehéz már szétválasztani az RPG-ket és a regényeket, hisz már rég elkezdődött, hogy az RPG-t megtámogatják regényekkel, ill. a sikeres SAGA előbb utóbb "játszható" lesz. Nos Keszeg barátom beletrafált a dolog közepébe Valhallailag. ugyanis valóban, amíg ott voltam nem volt globális "összefésülés".
Az ilyen nagy lélegzetvételű regényfolyam (lásd akár Gyűrűk Ura) esetén fontos, a következetesség.
Nos amikor egyszer, mi a játékrendszerrel foglalkozók, megpróbáltuk rendszerezni az írók agyszüleményeit, az eredmény maga a Káosz volt.
Sajnos. Ugyanis eluralkodott az, amiről itt már valaki említést tett, hogy minden cselekedet sordöntő, minden ellenfél szupergonosz, nagyonerős, a következő negatív hős hatszor hatalmasabb mint az elődje volt stb. ám rendre elhullnak mind a hős előtt.
Ennek aztán az az eredménye, hogy a regény minden lapján, amúgy bemelegítésként félistenefejek potyognak. Ennek elenkezője miatt szeretem a Hobb-féle orgyikos ciklust. Ott a végén is esendő, sebezhető a főhős.
Egyébként vizsgáljátok csak meg a Gyűrűk Urát! Ott is mintha a világegyetem erre az egy kalandra készült volna. Minden leírás hemzseg a "sötét, ősi, elképzelhetetlenül gonosz" stb. jelzőktől. Ebben egyébként a Conan regények és novellák viszik el a pálmát. A világ célja, hogy Conan kalandozzon. Minden történetben ősi elfeledett és elképzelhetetlen hatalmasságok áskálódnak, majd jő Conan, nyisz és már halott is. Egyébként Howardot kedvelem. Van hangulata az írásainak.
A MAGUSnak, mint minden ilyen "egy világ, sok szerző" felállású "regényfolyamnak" az kellene, hogy az előnye legyen, hogy bár szigorú logika szerint vezérelt rendszerben, de eltérő stílusban jöjjenek ki a regények, hogy minden igényt kielégítsenek.
Még egy kis kitérő Keszeg írásához, pontosabban a mesterkéltségről szóló részhez. Ez már szubjektív vélemény, de Renier-nél ezt nem érzem, viszont érzem mögötte ezt a történelmi (valós történelmi, nem Ynev) tudást és tájékozottságot, hogy a helyenként archaizáló (jól írom?) írásmód ne legyen mesterkélt. Engem pont az szokott idegesíteni, amikor egy fantasy világban csak lemásolják a XX. század társadalmát, csak a díszleteket változtatják meg, ráadásul amikor a főhős beszél, mintha a szomszéd házban lakna a lakótelepen.
Én azt kedvelem, ha visszajön az amiből szerintem a fantasy ered. A középkori ember hit és hiedelemvilága, a mondák és legendák sora, amiket nem mai írok eszelnek ki, hanem középkori, vagy régebbi időkben meséltek egymásnak az emberek. Amikor elhitték, hogy az elhagyott lápokban szellemek laknak és tündérek az erdőkben, vagy követendő eszménynek számított Lancelot és el is hitték a tetteiről szóló énekeket. Talán ezért érzem magamhoz közel az Ars Magica-t. De ez a hozzászólásom talán már messzebre visz, és végül is ez csak az én véleményem.
Off Topic
Most hallgatom a "The 13th Warrior" c. film zenéjét. Fantasy-rajongók ez kötelező beszerezni!!! :)
|
