Keresés

Részletes keresés

outdownS Creative Commons License 2000-09-08 10:20:28 496
Sötét, ősi, elképzelhetetlenül, sőt leírhatatlanul gonosz dolgok Lovecraft mesternél hemzsegnek igazán. Elismerem, minden tőle telhetőt megtesz, hogy szorongó hangulatot teremtsen, de a nagy igyekezet eredménye néha nevetséges. Mert ha ő nem tudja leírni, én meg nem tudom elképzelni.....
Keszeg Creative Commons License 2000-09-08 09:54:43 491
Ha felreertelmezhetoen fogalmazok, annak altalaban az az eredmenye, hogy felre is ertenek. :)
Szoval Renier eseteben a "mesterkeltseg" nem a szovegre, fogalmazasra vonatkozott, hanem inkabb a hangulatot, a megteremtett kornyezetet ereztem eroltetettnek sokszor.
Mind a m*-os mind az ars magicas regenyeinel az zavart a legjobban, hogy annyira nagyon dark akart lenni, hogy az szamomra mar kimondottan idegesito volt. Szeretem en a darkot, de nem tuleroltetve, mert ugy pont azt veszti el szememben, ami a leginkabb borzongatova tudja tenni: a valosaghoz valo kotodeset.
Persze ez mind teljesen maganvelemeny, nekem is sok vitam volt Renier-rajongo barataimmal mar ebben a temaban, nekik nagyon bejon, nekem kevesbe. Emellett tisztelem a fickot azert, hogy tenyleg atsut a muveibol a tudasa, hozzaertese (bar tudnek egy-ket jopofa bakit felsorolni tole is, de ez mar szorszalhasogatas lenne, ezert nem teszem). Es elolvasom a konyveit, csak probalok megfeledkezni kozben azokrol a reszletekrol, amik nem tetszenek. :)
Bard Creative Commons License 2000-09-08 09:24:46 486
Harcikutya rulez!

De Renierrel vitatkoznék veled. Amit leirtál arról, hogy mit szeretsz a fantasy-ben, azt magamra is érvényesnek érzem, de pont ezért nem jött be Renier. Nem tudom emlékszel arra, amikor a falu verőlegénye és a falu boszorkánya megbeszélik a mágia mibenlétét a Kárhozottban. Hét én ott teljesen kiakadtam. Szerintem annak abszolute semmi köze nincs ahhoz, hogy milyen volt akár a középkorban, akár máskor az emberek elképzelése a természetfelettiről. Szerintem minden misztikumtól megfosztotta a regényét és a világát is.(Persze maga a Mersant ciklus pont az ellenkező végletből indult, ezért is szeretem az elejét...)

A másik. Kornya lehet tájékozott, meg olvasott, de mintha a középkorról valami iszonytatóan lesúlytó véleménye lenne és ezt fejezi ki a regényeiben is. Ad egy. A fantasy mindenképpen egy idealizált világ, tehát abszolút baromság azzal jönni, hogy a középkor nem ilyen volt. Ad kettő még ha a történelmi hitelességet akarjuk is értékelni benne, akkor is gond van, mert ő megrekedt a múlt századi történelemtudomány "sötét" középkor képénél, amin azért már túlhaladtunk. Ezek után egy egész fejezetet olvasni arról, hogy a főhős hogyan úszik a kis falucska kanálisában, és hogyan okádja szét magát nagyon idegesitő tud lenni.

Bocs, ha hosszú voltam, de mindenki annyira dicséri, meg isteniti őt, hogy gondoltam mondok egy ellenvéleményt. Valószinűnek tartom, hogy egyébként nem olyan rossz a helyzet, ahogy leirtam, de az irásaiból sajnos én ezt látom.

Bard

A hozzászólás:
SAFM Creative Commons License 2000-09-07 18:44:10 485
Ismét üdv!

Sorry a duplázásért!
Hogy rögtön Keszegnek válaszoljak(?) igen, Hobb. Az Orgyilkos ciklus frenetikus volt, az előbb csak kifelejtettem. Moorcock Elrickjei nem jöttek be, de ha valaki olvasta a Harcikutyát..., mmmmm, nos az valami egészen különleges dolog.
Feisttől pedig a Tündérmese egy nagyon jó kis regény.
Vissza a MAGUShoz. Nos, asszem nehéz már szétválasztani az RPG-ket és a regényeket, hisz már rég elkezdődött, hogy az RPG-t megtámogatják regényekkel, ill. a sikeres SAGA előbb utóbb "játszható" lesz. Nos Keszeg barátom beletrafált a dolog közepébe Valhallailag. ugyanis valóban, amíg ott voltam nem volt globális "összefésülés".
Az ilyen nagy lélegzetvételű regényfolyam (lásd akár Gyűrűk Ura) esetén fontos, a következetesség.
Nos amikor egyszer, mi a játékrendszerrel foglalkozók, megpróbáltuk rendszerezni az írók agyszüleményeit, az eredmény maga a Káosz volt.
Sajnos. Ugyanis eluralkodott az, amiről itt már valaki említést tett, hogy minden cselekedet sordöntő, minden ellenfél szupergonosz, nagyonerős, a következő negatív hős hatszor hatalmasabb mint az elődje volt stb. ám rendre elhullnak mind a hős előtt.
Ennek aztán az az eredménye, hogy a regény minden lapján, amúgy bemelegítésként félistenefejek potyognak. Ennek elenkezője miatt szeretem a Hobb-féle orgyikos ciklust. Ott a végén is esendő, sebezhető a főhős.

Egyébként vizsgáljátok csak meg a Gyűrűk Urát! Ott is mintha a világegyetem erre az egy kalandra készült volna. Minden leírás hemzseg a "sötét, ősi, elképzelhetetlenül gonosz" stb. jelzőktől. Ebben egyébként a Conan regények és novellák viszik el a pálmát. A világ célja, hogy Conan kalandozzon. Minden történetben ősi elfeledett és elképzelhetetlen hatalmasságok áskálódnak, majd jő Conan, nyisz és már halott is. Egyébként Howardot kedvelem. Van hangulata az írásainak.

A MAGUSnak, mint minden ilyen "egy világ, sok szerző" felállású "regényfolyamnak" az kellene, hogy az előnye legyen, hogy bár szigorú logika szerint vezérelt rendszerben, de eltérő stílusban jöjjenek ki a regények, hogy minden igényt kielégítsenek.

Még egy kis kitérő Keszeg írásához, pontosabban a mesterkéltségről szóló részhez. Ez már szubjektív vélemény, de Renier-nél ezt nem érzem, viszont érzem mögötte ezt a történelmi (valós történelmi, nem Ynev) tudást és tájékozottságot, hogy a helyenként archaizáló (jól írom?) írásmód ne legyen mesterkélt. Engem pont az szokott idegesíteni, amikor egy fantasy világban csak lemásolják a XX. század társadalmát, csak a díszleteket változtatják meg, ráadásul amikor a főhős beszél, mintha a szomszéd házban lakna a lakótelepen.
Én azt kedvelem, ha visszajön az amiből szerintem a fantasy ered. A középkori ember hit és hiedelemvilága, a mondák és legendák sora, amiket nem mai írok eszelnek ki, hanem középkori, vagy régebbi időkben meséltek egymásnak az emberek. Amikor elhitték, hogy az elhagyott lápokban szellemek laknak és tündérek az erdőkben, vagy követendő eszménynek számított Lancelot és el is hitték a tetteiről szóló énekeket. Talán ezért érzem magamhoz közel az Ars Magica-t. De ez a hozzászólásom talán már messzebre visz, és végül is ez csak az én véleményem.

Off Topic
Most hallgatom a "The 13th Warrior" c. film zenéjét. Fantasy-rajongók ez kötelező beszerezni!!! :)

Előzmény:
Keszeg Creative Commons License 2000-09-07 14:18:31 483
Hmmm, mennyire felporgott a topic. Beirok mar en is.
Szoval Magus-fantasy: altalaban nekem bejon, bar van egy idegesito stilusuk, amit en "mesterkeltsegnek" vagy "tul eroltetettnek" hivok magamban. Remelem ertitek mirol van szo. :)
Ebben kulonosen a melyen tisztel Raoul Renier jar elol, bar Wayne Chapman is igyekszik.
Emellett jol atgondolt, megtervezett es tokeletesen megteremtett atmoszferaju regenyek ezek majdnem mind, es ezt nagyon ertekelem bennuk. Persze vannak kivetelek, mint a mar emlitett Kardok Konyve. Az szerintem is kritikan aluli.
Ellentetben a Nemes Istvan regenyekkel, amikben a legidegesitobb a szar poenkodason kivul, hogy minden kotetben kiderul, hogy ami az elozoben kiderult, az nem igaz, es megprobal a szerzo meg egyet csavarni a torteneten. Szanalmas.
Ez sajna mashol is elofordul, pl. a Feist ciklusban, bar azert sokkal profibb modon. De ott is konyvrol-konyvre derult ki, hogy akivel eddig harcoltak, azt valaki mas, meg annal is sokkal hatalmasabb, legyozhetetlenebb ellenfel mozgatta a hatterbol.
Feist azert nagyon jo, ezt nem tagadom, de o sem egy tul elragaszkodott fantasy szerzo. Midkemian peldaul sokkal jobban kiutkoznek a foldi parhuzamok, mint Yneven.
Nekem az igazi kedvenceim Moorcock (Elric ismeros valakinek?) illetve Hobb az Orgyilkos-ciklussal.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!