Üdv mindenkinek!
Most leltem erre a topicra és bevallom nem olvastam el az elejétől az össz hozzászólást, de itt most hozzászolnék.
Szóba kerültek a magyar fantasy írók, ehhez lenne egy-két szavam, megjegyzésem.
Azzal kezdeném, hogy volt szerencsém egy kis ideig belülről látni a Valhallát (nem, nem ez nem ősgermán halálközeli élmény), és szerencsém is volt jónéhány itt felemlített iróval talákozni.
Szóval ahogy azt láttam ötlet volt dögivel, jobbnál-jobbak és ez vonatkozik mint a fő vonalt képviselő RPG-re és a csatolódó regényekre.
Kezdetben tehát vala egy jó kis világ és számtalan jó történet, de aztán jött az Üzlet-démon és ahogy az lenni szokott valami elromlott.
Az a meggyőződésem, hogy jobb üzleti stratégiával, türelmesebben és gondosabb munkával talán az egyik legerősebb magyar kiadó lehetne.
Az, hogy most mi megy, milyen ígéretek hangzottak el, valamint, hogy milyen befelyezettlen sorozatuk fut, azt tudjuk, és ez mind, a fentebb dióhéjban leírtaknak köszönhető.
Egyébként nem egyszerű Mo.-n fantasyt kiadni, amennyire látom, láttam, hiszen nem vagyunk sokan, mi a célközönség, és azt hiszem az is nyilvánvaló, hogy az anyagi lehetőségeink is enyhén szólva limitáltak.
Személyes véleményem a megemlített írókról a következő, (ha érdekel valakit:))
W. Chapman. - Jól indult a heroikusnak nevezhető műfajban, de én a főhőssel nehezen tudok, tudtam azonosulni, legjobb talán a "Csepp és Tenger" volt.
R.Renier - Magasan a legjobb. Ismerem az urat, beszélgettem vele nem is egyszer, talán a legfelkészültebb író a műfajban, az Ars Magica alapján írodott Merchan sorozat etalon lehetne, bár néha még a legvadabb dark fantasyn is túl tesz, értsd iszonyú durva tud lenni.
Nemes úr - hát igen, egyet értek az elöttem szólókkal.
Vannak még mások is, de nálam mind a felejthető, felejtendő kategóriába tartoznak.
Végére a nagy kedvencem R.A.Feist, akinek a Midkemia sorozata példa, hogy lehet hosszú távon fenntartani egy történet színvonalát.
Tolkien alapművét nem vitatom, de egy érdekesség. Mikor elsőre olvastam talán 14 éves ha voltam és imádtam. Aztán nemrégen megint elővettem, és így 15-16 év után, nos néha megmosolygtató volt. (minden tiszteletlenség nélkül)
SAFM |
