|
|
 |
delfy2
2000-09-07 14:15:20
|
1044
|
Szia Robzon!
Meg kell, hogy mondjam, nagyon tetszett amit írtál... még akkor is ha "ellenem"! :)
Én pontosan ezalatt az 1 hónap alatt jöttem rá (eszméltem fel) azokra a dolgokra, amiket összefoglaltál! Vagyis:
Most már pontosan tudom, hogy sokkal hamarabb kellett volna észre vennem, hogy elhíztam. Sot! Mindenki észre is veszi (kérdésedre válaszolva) csak megpróbálunk (szerintem) elsiklani a probléma felett, hiszen tudjuk, hogy a megoldása nem könnyu! Biztos, hogy minden túlsúlyos (és most a TÉNYLEG túlsúlyosokra gondolok) nagyon sokat - legalább 2 naponta - gondol arra, hogy le kéne fogyni, mert ez így nem jó, sokat eszem, keveset mozgog, nem bírok felmászni egy kisebb hegyre sem és kirándulni a haverokkal, nincs kedvem ki menni a strandra, stb...
Csakhogy ! ezek mind annak a napnak, sot annak a percnek a problémái és mivel nem lehet azonnal megoldani... nem történik semmi. Másnap reggel pedig épp jól érzed magad, bemész a munkahelyedre, dolgozhat, este beülsz egy moziba, a barátaid és a családod így is szeret, stb, stb...
Az elhízásnak valóban lelki oka van mindenkinél és szerintem a fogyókúrát (nevezzük életmódváltoztatásnak testsúlycsökkenéssel :) is csak akkor van értelme elkezdeni, ha rájön, hogy mi van a háttérben és megpróbál vele szembesülni. Lehet, hogy ez túl ezotérikusan hangzott, de érdemes rájönni!
Ahhoz azonban, hogy mindezekre - és még sok egyéb másra is - jáeszméljek, szükségem volt/van arra a sikerélményre, amit ez a -11 kiló okozott! És erre csak ez volt képes, én pedig csak így tudtam ezt elérni, anélkül, hogy rossz kedvu legyek és elmenjen az egésztol a kedvem.
Az "egészséges életmód"-ról pedig annyit, hogy szerintem az szintén egyénre szabott és nem lehet általánosítani. Pl. a doktorno, aki "szúrkál", kb. 15 éve - persze nem 600 kcal-t eszik - úgy étkezik, hogy nagyon kevés zsiradékot használ és mégis makk egészséges! Érdekes módon! Ugye? Persze mindenki tudna példákat és ellenpéldákat felhozni, hiszen nagyrészt alkat kérdése is a dolog.
A maratoni táv lefutása pedig nem célom.
A célom, hogy lefogyjak, jól érezzem magam és boldog legyek. Úgy érzem, úton vagyok... *Delfy* |
|
A hozzászólás:
 |
Robzon
2000-09-07 11:49:48
|
1043
|
Itt abból származhat a félreértés, hogy az emberek eleve más szempontok alapján ítélik meg a fogyáshoz vezető magatartásokat (direkt nem írtam fogyó kúrát, mivel szerintem a bármilyen kúra jellegű, azaz időszakos változtatás egyértelműen és csakis káros lehet.)
A többség szerint az a frankó, hogy minél hamarabb minél többet fogyni (nyilván hogy utána újra mihamarabb megint zabálhassanak). „Fogyó kúra? Mennyit fogytál, mennyi idő alatt?” Más kérdés eszükbe se jut. Az, hogy az adott testsúlycsökkenés miből tevődik ki, fel sem merül bennük. Hogy az erőszintjük, vitalitásuk csökken, immunrendszerük legyengül szintén nem fontos. Egy a lényeg: ne kelljen a seggüket megmozdítani. A tévés „értékesítő műsorokban” pontosan tudják, hogy ha el akarsz adni, akkor úgy kell hazudni, hogy az embereknek olyat mondj, amit szeretnének hallani, így gyakran hallhatjuk a túlsúlyosak vágyainak összefoglalását: nem kell fárasztó edzésekre járni, ugyanannyit lehet enni, napi öt perc tévézés közben, két hét alatt, stb. De a tévékettő kilogramm klubja is egy mókamiki show, bírom azt a mamát, ahogy a ca. 30%-os testzsírarányával okosít az akupunktúráról, meg a 600 kcal-ról amiben minden benne van ami kell. Fusson le egy maratont, akkor majd elhiszem, hogy sejt valamit az egészséges életmódról. Persze az se tűnik fel a t. túlsúlyosoknak, hogy a sportolók közül, akik valóban napi szinten érzik a táplálkozás kihatásait, senki se mond ilyen hülyeségeket.
A túlsúlyosság nem fizikai, hanem lelki probléma – szerintem -, ezért talán kicsit hasonlít pl. az alkoholizmushoz. Ha egy alkoholista leteszi a poharat, és soha többet semmi alkohol tartalmút nem iszik, attól még nem lett egészséges, ugyanaz az alkoholista, csak most épp nem iszik. Akkor lesz tényleg egészséges ha már képes kontrolálni a piálását. Ugyan ez a helyzet az evéssel is, ha külső segítséggel, mentális mankóval, képes csak a páciens lemondani a falásról, attól még nem lett egészséges viszonya a táplálkozáshoz, ugyanolyan beteg, csak most épp fogy. Akkor tekinthető gyógyultnak, ha igényévé válik az, hogy ne zabáljon és mozogjon, nem pedig valamilyen külső kényszer hatására teszi. Ez a bajom az akupunktúrával. A 600 kcal-lal meg az, hogy ha tényleg betartják akkor túl kevés (fehérje, telítetlen zsírok). Persze lehet, hogy aki kitalálta, az csupán ismeri a t. fogyni vágyókat, és pontosan tudja, hogy ami előírva 600, az mire megeszik lesz vígan 1200.
Nem tudom elképzelni, hogy a szépség-egészség élethosszig tartó megőrzésének, a mozgáson és egészséges táplálkozáson kívül lehetne bármilyen alternatívája.
Az is biztos, hogy azok az emberek pszichésen különleges esetnek számítanak akik képesek voltak 30 kilókat hízni. (A felnőtt lakosság harmada…) Hogy a fenébe nem tűnt fel nekik, hogy sokat esznek, amikor még „csak” 10 kiló volt rajtuk? Vagy amikor 5? Valami itt nem stimmel, nem? És egy ilyen mentális állapotra, vajon elegendő terápia-e ha a fülükbe bökködnek?
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|