Kedves Subzero31,
előfordul néha, hogy a serotoninerg antidepresszánsoknak van egy olyan mellékhatása, hogy hasmenést okoz, és ez, mint ahogy írtad is, nemhogy segíti, hanem hátráltatja a gyógyulást. Persze ilyenkor mindig alaposan meg kell fontolni, hogy nem arról van-e szó, hogy az alapbaj oka a hasmenés (ui. a szorongásos - depressziív zavaroknak gyakran velerájója egy stresszes bélmozgásfokozódás). Ha egyértelmű, hogy a gyógyszer okozza, akkor abba kell hagyni és egy másikra váltani. Szorongásoldó éppen ezért jól hatnak az "idegi alapu", azaz stressz miatti hasfájásra.
Koko123-nak:
Kedves Koko123,
nincs erről statisztika, hogy az analitikusan orientált pszichoterápia ártana a pácienseknek, esetleg öngyilokba kergetné őket. Szerintem, mint minden más terápiás módszer, pszichiátriai zavarok esetén megfelelően indikálva és használva igen hatékony lehet. A pszichoanalitikusan orientált egyéni spzichoterápiáról saját tapasztalatom is van, jártam jómagam is két évig, díványon fekve, klasszikus helyzetben, heti kétszer 50 percet. Meg kell mondjam, hogy jó szellemi kaland, ami éppen intenzitása (egyszerűen a gyakorisága és a pozíció) miatt képes arra, hogy saját magam apró dolgokat átértékeljek, amik addig zavartak a saját viselkedésemben, vagy fellismeréseim legeynek, amelyek után már egy két dolgot másképp csinálok. A másik kérdést nem értem: mit jelent az, hogy akkor hagyjuk abba a bezélgetést, amikor a legjobban megy?
Üdv,
Tamás |