|
|
 |
babarczyeszter
2000-09-29 18:39:05
|
145
|
Kedves Idelátogatók, Kedves doki,
Ágneshez hasonlóan én is szívesen megosztom bárkivel a tapasztalataimat. 3 évig voltam anorexiás, és 7 (!) évig bulímiás, te ebből tökéletesen felgyógyultam, nyoma sem maradt, a testsúlyom és a testképem teljesen normális.
Treuer doki, úgy érzem, talán azt az egy dolgot nem hangsúlyozta eléggé, mennyire mélységesen megalázó, gyötrelmes betegség ez.
Az anorexia és a bulímia elsősörban nőket sujt, de nem "női nyafogás", mégcsak nem is "túlzott hiúság" vagy hasonlók következménye, hanem a depresszió egyik formája!
Az anorexiával gyakran társul öndestruktív viselkedés, pl a hugom, aki szintén anorexiás volt, kényszeresen összevagdalta a karját és a lábát borotvapengével (ez teljesen tipikus), én pedig kora tinédzser koromtól fogva állandóan az öngyilkosság gondolatával foglalkoztam.
e |
|
A hozzászólás:
 |
Dr_Treuer_Tamas
2000-08-31 17:54:32
|
123
|
Az evési zavarokat csak az elmúlt 20 évben kezdte "komolyan venni" a hivatalos orvostudomány. Lady Diana közismert bulímiája óta már nem ciki arról beszélni, hogy a súlyos diéta, a hányás és falásrohamok bizony nehezen leküzdhető problémát jelentenek. Napjainkban a testsúllyal való foglalkozás nem elsősorban a kövérség testi betegségeket okozó ismert rizikója miatt gyakori, hanem inkább a média, divatmagazinok által sugallt "elfogadott" testképhez való igazodás az, ami komoly diétára, fogyókúrára sarkall legtöbbünket.
Az evési zavarok közül az anorexia nervosa és a bulímia a leggyakoribb. Az anorexia nervosa-s egyének súlyos fogyókúrával, testedzéssel mindent megtesznek azért, hogy testsúlyuk nehogy a korra és testmagasságra vonatkozó minimális testsúlynorma felett legyen, emiatt súlyosan soványak. Ezek az emberek látható soványságuk ellenére folyamatosan attól rettegnek, hogy elhíznak. Általában a környezet tiltakozása ellenére túlsúlyosnak tartják magukat, vagy pedig úgy érzik, hogy valamelyik testtájuk túl kövér, még akkor is, ha nyilvánvalóan soványak. A nők esetében ebben a stádiumban általában elmarad a menstruáció.
A bulímiás páciensekre ugyanígy jellemző, hogy állandóan aggodalmaskodnak az alakjuk és a testsúlyuk miatt, azonban szigorú diétájukat kontrollálhatatlannak megélt falásrohamok szakítják meg, amikor is nagy mennyiségű ételt fogyasztanak el rövid idő alatt. Rendszerint önhánytatással, hashajtó vagy vízhajtó szedésével, testedzéssel próbálják a falásrohamok utáni bűntudatban testsúlyukat csökkenteni.
A „fitnesz klubok”, testépítő szalonok tele vannak testképzavaros, evészavarban szenvedő, magukat önkínzó módon, lassan tönkretevő fiatalokkal, akik néha nem is tudják, hogy milyen betegségben szenvednek. Ma már pszichoterápia és/vagy gyógyszeres kezelés segítségével ezek a zavarok sikerrel gyógyíthatók.
Ha a témában olyan problémája, dilemmája, kérdése van, amelyet másokkal is megosztana, várom hozzászólását. Amennyiben gondjait nem akarja nyilvánossá tenni, írjon nekem magán-emilt.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|