Ok, no akkor nagyjából dűlőre jutottunk.
Egyébként szerintem egy egyháznak van joga egy másik egyházat bírálni hitbeli kérdésekben. Ez a jog megilleti a katolikus egyházat is, meg a legkisebb kisegyházat is, ugyanis ez hozzátartozik a vallásszabadsághoz. Tehát ha egy keresztény nem fogadja el Mohamedet prófétának, ezt kinyilváníthatja, és bírálhatja az Iszlám hitelveit. Ugyanúgy az Iszlám vagy a protestánsok nem fogadják el a Pápát, és bírálják a Pápaság intézményét, vagy mondjuk a szobrok előtt való leborulást. Ehhez joga van minden felekezetnek.
A probléma akkor kezdődik, ha államhatalmi eszközzel akar egy vallás érvényt szerezni a hitüknek, és a bírált közösséget vagy hitet állami úton akarják visszaszorítani.
Tehát magyarán mondva minden vallás azt csinál, amit akar (persze köztörvényes bűnöket nem követh el), és azt bírálhat, akit akar (ez még benne van a szólás, lelkiismeret és véleményalkotás szabadságában szerintem), de ezt nem teheti az állam hatalmával élve, sem pedig az államhatalom mozgósító, tudatformáló erejét nem veheti igénybe.
Szóval ezt akartam kihangsúlyozni, hogy itt ez az elv sérült meg, mert egy bizonyos vallási irányzat az államhatalom tekintélyét használta fel a maga igazságának a hirdetésére (de egyébként folyamatosan ezt teszi, és egyre intenzívebben a rendszerváltás óta). Ez az ami sokakat zavar (beleértve engem is), nem maga a vallási téziseiknek a megléte, mert az a belügye mindenkinek, hogy miben hisz.
No, ez így ok?
steVe |
