Kedves Macskaköröm!
"Hát pontosan erről van szó, meg arról, hogy szakmai alapra kellene helyezni az egészet, s nem belemenni ebbe a "licit"-be, amire azért néhány magyar történész is hajlamos olykor."
Éppen arról beszéltem, hogy míg a magyarok szakmai alapra helyezték az egészet, ezeknek a fiatal "államalakulatoknak" öndefiniciójában árulással egyenértékű a történelmi igazság elfogadása. A magyar történész(ek)re kérnék azért példákat.
"be tudom bizonyítani korrekt történészi módszerekkel, hogy a dákóromán kontinuitás úgy marhaság, ahogy van (mint ahogy az), vagy nem. Ha nem, akkor nincs mese, és el kell fogadni, ha igen, akkor viszont nem szabadna túllépni a történészi kereteken és nekiállni bizonygatni, hogy már emiatt is jogos a "kultúrfölény" vagy mittudoménmicsoda."
Szerintem ez is bebizonyosodott, régóta megcáfolták már ezeket a történelmi viziókat külhonban és belföldön egyaránt. Csak erről a románok, szerbek és szlovákok nem vesznek tudomást. Az ezeket cáfoló cikkekben nincs kulturfölényről szó, de egy szlováknak meg egy románnak hogyan magyarázod el, hogy Klausenburg és Kolozsvár, Pressburg és Pozsony, s a román illetve szlovák értelmiség felemelkedésének egy módja volt annakidején: hungarussá vált. Cseres Tibor pedig ékes bizonyítéka annak, hogy mennyit érnek a gesztusok. Hideg napok után egy szerb történész sem vállalkozott arra, hogy megírja a Vérbosszút Bácskában. Ez van, meg a pesti értelmiségi nyavajgás, "csak meg ne sértődjenek!"
Sértődjenek! Azóta leszerepelt jobb napokat látott labdarugó írta régesrégen: "Mi is érzékeny nép vagyunk!" Aczél mondogatta egykoron, hogy az erdélyiek túszok a repülőgépen, ahol nem tanácsos lövöldözni, s elegánsan lemondott a magyar bértelmiség az elszakított testvéreinkről. Ezért olvasgatok mostanában Wass Albertet. S hallgatok Gymest.
Üdv, Andris
|