Megtaláltam a rezsőarchívban Pirítós alapművét is:
Mire riadok fel ma hajnali szendergésemből? Elsősorban arra, hogy éllyel elfelejtettem áramtalanítani a tévét, másrészt arra, hogy a Magyar Pártszolgálati Televízió No.1 csatornáján izomból zajlik a pártatlan tájékoztatás, szigorúan a kampánytörvényeknek megfelelően, szigorúan egyforma teret és időt hagyva a különböző pártoknak.
Szóval. Se egy figyelmeztető inzert ("Társadalmi célú blabla"), se egy semmi más, viszont eccercsak megláthassuk - mi baromarcúak - az emberarcú MSZP-t "de la PR" (döl a PéeR).
A helyszín egy üzeminek tunő étterem és annak konyhája (design by Mecseki Szénbányák Vállalat © 1966. - vagy valami hasonló.) Kiderül, hogy az MSZP annyira emberarcú, hogy még aszt is tuggya, hogy ebben az országban léteznek éhező gyermekek. (Nyilván az Antall kormány 1990-94-es működésének köszönhetően.) S minthogy az MSZP az 1994-es programjában ezt kifelyezetten megígérte, hát elküldte a nejeket, meg néhány a kampányban egyéb módon hasznavehetetlen emberarcát főzni valami gyermekekkel foglalkozó alapítványhoz. A lyótékonykodás tárgya, miértje annyira nem érdekes, hogy egyszerűen nem sikerült kivennem.
Ezzel szemben megtudhattam Keletinétől, hogy pol.tiszt ura imággya a tyúkhúslevest, meg a csőretöltött káposztát; Kökénynétől, hogy az ő férjecskéje csak a munkájában hentes, otthon tálszám (ágyszám?) tömi magába a salátákat; láthattam Kósáné Kovács Magdit, amint orcáján egy mélyépítőtáborba akkreditált KISZ-titkár lelkesedésével keni-vágja a szendvicceket a kis éhezők lyavára; meghallgattam Lampert Móni még csokornyakkendősen is valóban édes (de nem éhes) kicsifiját, hogy anci mennyire nagyon szakértő szakács. Mi több, még Katona Bélát is láthattam öltönyben és kökényben (pardon: kötényben), amint a budapest szelet raguját kevergette olyan olajozott, szakértő mozdulatokkal, amitől, rögtön felderengett az agyamban a szűzlány és a pénisz közé szorult zsebkendő esete. Béla ugyan mentegetődzni kénycerült egy kicsinyég, minthogy a raguból hiánycikk a libamály, hisz szegény ez az ország, mint azt mi gyengénlátók megtudhattuk tőlle.
Viszont van aszalt szilvával tőtött pujka Keletiné módra! Pulykát a pulyáknak! Orvosi lyavallatra: 4 évente eccer.
A pártatlan híranyag tsútspontya maga Gyula Vitézné, amint a helyet életnaccságban meglátogatva előad valami hálálkodás-gerjesztő szövegzetet bele a makrofonba.
Tulajdonképpen röhögésre ingerlő az a szocreál-újburzsuj stíluszavar, ahogy a elvtársnőkből
naccságosasszonyokká rekreált káderlányok a maguk idei kiskosztümjejiben, masszívan felsmukkozva konyatündérkednek az "Év Legrandább Étterme" címre eséllyel pályázó önkiszolgálóban és a gulyáságyúkkal gazdagon felfegyverzett konyhában.
Na lya. Attól, hogy az embernek pénze, státusza és hatalma lesz, még nem feltétlenül lesz ízlése, tapintattya, hát még szociális érzékenysége. Persze ki várhatná el az elvtársként is úrimurizó, prolivirtusokban maradandót alkotó pártkatonák asszonykáitól, hogy fogalmuk legyen arról, hogy hány parszek a különbség a leereszkedés, és a felemelkedés között.
Na meg ki várhatná el a Napkelte c. műsor seggnyaló emberarcátlan szerkeszőitől, hogy legyen akár halvány lila fingjuk is arról, mit jelent a kampányidőszakban fokozott jelentősségű pártatlan tájékoztatás.
Pirítós
1998. április 28. - kedd, 12 óra 56 perc
|