Keresés

Részletes keresés

Waratah Creative Commons License 2000-08-06 21:37:34 42
Drága SmartAss, itt vannak a felmentő seregek. Légy szíves nyugodj meg, sem most, sem korábban nem voltál egysíkú, csak hát nézzük csak mit mondtál

"Csoda csak egy nő lehet.
Egy nő mindig segít (mikor mit)
Az tényleg kilátástalan, ha nincs nőd, izé csodád ... :)"

Erre mondtam azt, hogy kösz szépen, én inkább nem. Mert egy pillanatra elfelejtetted, hogy azok a nők, azok a drágák, azoka a csodálatosak, hát bizony ők másra várnak, vágynak. Szóval kissé hímsoviniszta voltál ezzel a kijelentéssel. Fú, de ronda szó.

Bizonyítékul:

Nekem is egy olyan esemény van, amit csodának tartottam az életemben, mégpedig azért mert bekövetkezésére a valószínűség nagyon kicsi volt. Természetesen egy férfival való megismerkedésem ez.

A hozzászólás:
SmartAss Creative Commons License 2000-08-06 15:39:27 37
Na igen, nem ártott volna egy fogalomtisztázással kezdeni, de nem gond, így legalább érdekesebb a vita.

A Mumu felfogása szerinti csoda pontos körülírásához már tulajdonképpen filozófiai mélységekbe kellene menni, amire nem tudom, hogy érdemes-e hiábavaló kísérleteket tenni. Mert én ezeknek a csodáknak a jelentős részét is az emberekre vezetem vissza. Nem biztos ugyanis, hogy az érthetetlen módon, hirtelen játszi könnyedséggel megoldott helyzetek nem egy korábbi erőfeszítésünk, előbb megszerzett tudásunk, képességünk eredményeképpen válnak ilyenekké, és csak görcsösségünk, a helyzet váratlansága, vagy más egyéb ok miatt nem tudunk rutinból megoldani, annak ellenére, hogy tulajdonképpen rendelkezünk a megoldás képességével.

Ahogy mondani szokás, szerencséje annak van, aki mindent megtesz önmaga felkészítése érdekében, és a megfelelő időben, a megfelelő helyen tartózkodik. Nem biztos, hogy ő nyer, de az esélyei sokkal jobbak azokénál, akik otthon, a hasukat süttetve várnak a "csodára", magyarul a sültgalambra. És itt már belejöhetnek etikai megfontolások is, "felsőbb erők", a vakszerencse, a sors, isten és a többi fogalom. Mert miért úszta meg, és ha nem, miért nem? Elhivatott, elrendeltetett valamire? Olyasmire, amit még csak nem is sejtünk, amit soha meg se tudunk, ami majd esetleg évtizedek múltán következik be? Mikor érdemli ki valaki a csodát, mivel, kitől, és miért?

Hányszor derült ki már, hogy az aktuális pillanatban óriási csapásnak felfogott esemény később a legnagyobb szerencsének, élete csodájának bizonyult? Ki döntheti el, hogy egy átélt tragédia helyesen levont tanulsága, mely a későbbi évtizedek boldogságát alapozta meg arányban áll-e az eredménnyel? Ki döntheti el, hogy jó-e, vagy rossz-e, ha valamely esemény bekövetkezik, vagy éppen elmarad?

Nem csak etikai, morális oldalról közelíteném meg a kérdést, hanem a külvilág szempontjából is. Hányszor mondjuk valakire, hogy pusztulása jótétemény lenne a világ számára. És ha egy ilyen ember isteni csoda folytán épen kerül ki mondjuk kocsijából egy vonattal való ütközés után, ha élve mászik ki egy lezuhant repülőből, na akkor az most csoda, vagy istencsapása?

Persze önmaga szempontjából ezek a kérdések mindenkinek egyszerűnek tűn(het)nek. Beszélgetni ezekről rendkívül izgalmas, és önmagunk megismerését is szolgáló, agy- és jellempróbáló dolog.

Mindennek ellenére én mégis azt mondom: hagyjuk a számunkra elérhetetlen világot, nem véletlen, hogy mi azt se befolyásolni nem vagyunk képesek, se meg nem érthetjük a maga valóságában, sokrétűségében, és titkaival. A mi világunk itt van a mindennapok realitásaiban. Bízzunk magunkban és egymásban, és tegyünk meg mindent, hogy mi jelentsük egymásnak a legnagyobb csodákat, mert ez nem csak lehetséges, hanem ezzel nyújthatjuk a legtöbbet önmagunk és a számunkra fontos emberek számára is.

Waratah drága, még mindig egysíkú vagyok? Nyugtass már meg plíííííííííííííííííííííííííííííz :)))

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!