Akkor megpróbálok egyértelmű lenni :)
Lehet hinni csodákban, véletlenben, vakszerencsében, eleve elrendelésben, felsőbb erőkben, különböző istenekben, ez mindenki szíve joga, és nem vitatom a jelentőségüket sem. Számítani azonban nem lehet rájuk, nem tartoznak a mindennapi élet realitásai közé.
Az ember legalapvetőbb törekvése, hogy boldog legyen. Ez kizárólag emberekkel valósítható meg, és a dolog természetéből fakadóan egy hapsi számára csak nőkkel. A nők, különböző minőségükben - mind édesanya, barát, szerelem tárgya és viszonzója, feleség, gyermekeink anyja, szerető, vagy akár leánygyermek - teremtik meg és termelik állandóan újjá azokat az értékeket, amik nélkül élni se lenne érdemes. Ha valaki az embereken kívüli dolgokban hisz, azokra számít, éppen a legfontosabbtól, az aktív cselekvéstől fosztja meg magát, ami az én szememben értelmetlen.
Ezért hiszek én elsősorban az emberekben, köztük is a nőkben - na és persze önmagamban.
Mindennap megélhetjük a csodákat, csak észre kell venni őket, és bánni kell tudni velük. Ha ez sikerül, már nincs is szükségünk a külső csodákra. |