Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2000-08-04 07:55:54 404
Kár, hogy elszállt az az esszé… Nos az átlagember-tudomány törésvonal érezhetően látszik. Nem rejt-e ez valamiféle veszélyt magában az életünkre nézve? Arra gondolok, hogy nem lehet-e visszaélni egy határpont után a tudomány eredményeivel? Ezzel összefüggésben felmerül a tudományos ismeretterjesztés fontosságának kérdésköre is. Ez az egész meg már olyan kezd így lenni persze mint vmi rossz sci-fi. De a kérdés itt van, szerintem az atombomba óta egyre erősebben.
Bennem azért -sajnos mint mindig- előjön a naívan-szárnyaló idealizmus. A fizika, kémia, biológia és ezek találkozási pontjain megszületett tudományok eredményei számomra ugynis azok bonyolultságon túl azt is mutatják, hogy ezek a tudományok az alapkövekig kezdenek eljutni. Nem tudom, ezek között az alapkövek közötti átjárásról, összhangról született-e már vmi komolyabb vizsgálódási módszer v. tudomány? Tudományfilozófia? Nos azért mondtam, hogy naív idealista vagyok, mert a szétszakított specifikáció után esetleg egy új tudományos univerzalizmus lehetőségének megszületési esélyét látom a világ magyarázatára. Ha a specifikáció által összetört világ cserépdarabkáit összerakjuk, az alapköveket összeragasztjuk, talán nemcsak zörgetni fogjuk azt az istenhez vezető ajtót, hanem páros lábbal be is rúgjuk egyszer. Persze ez nem most lesz. Most még divat a tudományt lenullázni, a megismerés fontosságát és lehetőségeit ugyanis nagyon sok barátunk elveti vagy korlátosnak tartja. De ha az emberi szellem végtelen, hisz isteni, akkor miért lenne a tudomány az? A megismerés racionalizmusa, tehát a tudomány és a metafizika talán egyszer, több évszázados kitérők után, újra kezet foghat?
A hozzászólás:
Mumu Creative Commons License 2000-08-03 19:56:00 403
Persze.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!