|
|
 |
új
2000-07-26 15:02:03
|
210
|
Kedves borzimorzi!
Csak nem hasonló cipőben jársz? Mert azt írod, gyávább vagy, mint én. Elmeséled, ha nem túl tapintatlan a kérdésem? (Esetleg emilben is.)
Kösz a kalaplevételt. Tudod, annyira érdekes, hogy a barátnőim, ismerőseim körbecsodálkoznak, bámulatukat fejezik ki stb, hogy leléptem. Én nem érzem úgy, hogy ezért Oscart kellene kapnom, sőt már sokkal előbb el kellett volna mennem. De szerintük manapság, főleg ennyi idő után, nőként nem tipikus ez. Mivel nincs összehasonlítási alapom, nem tudom. A baráti körömben egy lány van hasonló helyzetben, ott lelki hatások vannak, totál össze nem "illés", de a csaj azt mondja, neki mindenképpen kell valaki, akárki, nem akar a hajadon kategóriába tartozni. Erre mondják: aki hülye, haljon meg...
Szóval én ezt nem hőstettként éltem meg, sőt az életben az egyik nagy megtanulandó leckém, hogy tudnom kell(ene) nemet mondanom. Meg nyilván ez a 4 év nem volt véletlen, sok tanulnivalóm volt általa, megismertem magam. De amikor az önbecsülés a tét, akkor már nem mehet tovább.
Üdv |
|
A hozzászólás:
 |
borzimorzi
2000-07-26 14:41:34
|
209
|
Kedves Arich,egész megijesztettél. Én akkoriban hallgattam ezeket a Leonard Cohen számoojat, amikor elhagyott az első szerelmem és azt hittem, itt a világvége. Ronggyá hallgattam ezt a számot, Különösen a Who by avalanche... kezdetű strófát. Persze, tudtam, hogy én nem tenném meg (Who by his own hand), de mégis: vágytam rá (Who by very slow decay). Később jöttem csak rá, hogy ezzel az édeskés önsajnálattal mennyire lelassítottam a saját kilábalásomat a dologból. Visszatekintve sokkal rosszabbul jártam volna, ha hozzámegyek, mert a mostani férjem összehasonlíthatatlanul jobb választás, de erről már írtam egy másik topicban és ott azt hitték, dicsekszem, (s talán volt is benne valami...), úgyhogy erről most nem írok. Csak kérlek, ha már ki tudsz szakadni a búsongásból, tedd meg, mert egész fel lehet tőle lélegezni.
Kedves Új, gratula köb, én jóval gyávább vagyok. Gyávaságomban persze, lehet, hogy úgy jártam volna, mint az egyszeri patkány, mikor sarokba szorították és páni félelmemben az ütés(ek) hatására úgy találtam volna megrúgni, hogy attól kolduljon, de ilyen szépen végiggondolni és lelépni, az igen! Kalap le!
A szemétkedéssel meg ne törődj, egyszerűen csak arról van szó, hogy fiacska csődtömeg volta most már tagadhatatlan a szülők és a baráti körük előtt. Az ilyen látszatokra építő, szőnyeg alá söprős népek ezt nemigen bírják ám :))
Csótojtatom a topic összes lakóját:
b |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|