Keresés

Részletes keresés

Waratah Creative Commons License 2000-07-26 01:57:45 201
Kedves arich,
hadd mondjak csak egy mondatban ellent.
Biztos nincs olyan ember aki senkinek sem kellene és senki nem szeretné. Te sem lehetsz ilyen. Csak engedd hogy sszeressenek.
W.
ps: nagy baj ha mégiscsak kimondódott a részedről az a szó?:)
A hozzászólás:
arich Creative Commons License 2000-07-25 22:02:16 200
Először is, kedves Nannics!

Nem azért "kaptam fel a vizet", amit mondtál, hanem, hogy kerek perec kijelentetted, hogy nincs jogom...
Egyetlen egy dolgot tanultam meg, nagyon, de nagyon jól. Senki sem törhet pálcát a másik felett, egész egyszerűen azért, mert nem éli az ő életét... (Tudom, én is megtettem egyszer, nem válik dicsőségemre.)
Tudom, hogy illene bocsánatot kérni. De ez az a szó, amit nem tudok kimondani.
Úgyhogy csak egy idézet...
"Like a baby stillborn
Like a beast with his horn
I have thorn everyone
Who reached out for me..."

borzimorzi

Köszönöm az ötleteket, van, ami nagyon tetszik..:)

Táblázatot nem gyártok, mert a mai mérleg erősen kiábrándító lenne...

Warratah (& to all)

Kb. 4 éve dolgozom (egy diákmunkaszövetségnél), tehát valamelyes _nagyon_kis_ anyagi "függetlenségre" szert tettem már. Most éppen "szakmai gyakorlaton" vagyok, egy netes piackutatással foglalkozó cégnél (ezért vagyok alig-alig), és lehet, hogy ha augusztus végén még mindig teccünk 1másnak, akkor ott is maradok félmunkaidőben. Keresni... hát azt nem igazán fogok (legalábbis sokat nem), de tanulhatom azt, amit majd csinálni szeretnék.
A jó tanulás?? ;) Na, azt inkább ne részletezzük. Kicsit nehéz olyat tanulni, amit az ember háromnegyedszívből gyűlöl... de majdcsak...
Nem is itt van talán a kutya elásva. (No, úgy látszik, mégis megvonom azt a mérleget...) Akkor mával bezárólag: a - talán - legjobb barátom egészen egyszerűen elfeledkezett rólam, az öcsém - aki akkor is a legfantasztikusabb ember, ha most éppen morci - letolt (de nagyon), amiért megkerestem, s egy "rövidke" teszt eredményeképpen meggyőződtem arról, hogy ha most becsuknám az ajtót, akkor leélhetném úgy az életem, hogy senki se nyitná rám, max. véletlenül. S picihabnak a tortára: szánalmas vagyok... (közölte valaki, aki sokáig igazán a legfontosabb volt, és akiért igenis _harcoltam_. S kiderült, hogy szélmalomharcot vívtam a semmiért hónapokon át...
Azt hiszem, fáradt vagyok. Nagyon. Azt mondta valaki, hogy tanuljak meg harcolni végre. De cél nélkül minek? (Jó, jó. Tudom, elvileg önmagamért kéne. Csak... )

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!