Kedves Topiclakók!
Először írok ide, remélem, senkit sem fogok megbántani.
Kedves Arich, szvsz igazad is van, meg nem is. Az, hogy intelligens is vagy és ember is vagy, nem szorul bizonyításra és nem hiszem, hogy a jelenlevők közül bárki is az ellenkezőjét gondolná. Meggyőződésem, hogy Nannics is hisz benned és csak az önérzetedre akart hatni, amikor a vártnál egy kicsit keményebben "megmondta a frankót". A baj legfeljebb az lehetett a hozzászólásával, hogy nem vette számításba azt a tényt, hogy akinek annyi agressziót kellett elviselnie, mint Neked, abban pont azok a képességek/vonások gyengültek meg vagy hunytak ki, amelyekre most a legnagyobb szükséged van: ez pedig az önbizalom, az önérzet.
Láttam egy filmet az ázsiai (gyermek)prostituáltakról, amelyben nem az volt a meglepő, hogy milyen undorító módon törték meg az akaratukat (megerőszakolás, verés stb.), mert erre nagyjából számítottam is egy ilyen filmnél, hanem az, hogy volt közöttük, akit annyira sikerült megtörni, hogy még akkor sem menekült, amikor a jogvédők és a rendőrség összehangolt akciója nyomán szabaddá vált az út: egyszerűen nem hitte el, hogy képes rá.
Azt hiszem ,itt van az eb elhantolva Nálad is. Elvégre, akit éveken át a megfélemlítés technikáival arra kondicionálnak, hogy gyámoltalannak, önállótlannak és reménytelen esetnek érezze magát, az nehezen vált át pozitív önértékelésbe, pláne, ha nincsen, aki ebben megerősítse. Ennek ellenére hasznos lenne, ha pontosan (akár papírra listázva) számba vennéd az értékeidet, mert szvsz sokkal számosabban vannak, mint ahogy azt el akarják hitetni Veled, s ha egy tömegben látnád őket pl. 1 papírra leírva, alighanem elég hatásosak lennének.
Magam is óvatos duhaj vagyok, valamelyest megértem, hogy nem mered a biztos rosszat elhagyni a bizonytalanért, amely lehet, hogy jobb lesz, de ki tudja, talán még rosszabbul is kiüthet. Ezért lenne szvsz érdemes, ha elkezdenél valamiféle stratégiát kidolgozni az elszakadásra. Ebben az első az információgyűjtés. Nem csak az az információ létezik, amelyet az orrod alá dörgölnek, ez Néked is evidens, tudom. A bruttó 250 Ft.-os órabérért végzendő hamburgersütést épp azért reklámozzák annyira, mert lassan már a kutya se akar odamenni. Nem véletlen, hogy ezeket a gyorsetetőket Amerikában kizárólag az "alsóbb néposztályok" látogatják és az alkalmazottaik is onnét kerülnek ki. Sokkal jobban lehet keresni, ha előbb végiggondolod, mi az, amit tudsz, és lehetőleg jobban, mint mások. 5letek:
Említetted, hogy egyetemi hallgató vagy. Nos, ha jól tanulsz, valszeg tudsz egyet-mást, amire egy felvételizőnek/érettségizőnek szüksége van. Nem feltétlen kell beállnod a melódiákba vagy más efféle helyekre, ahol a szervezet szakítja le a kuncsaftok által befizetett lé javát, hanem sokkal jobb, ha magad keresed meg a tanítványokat. Ha hozzáférsz 1 printerhez, kitacepaózhatod a sulit meg a környező középsulikat, de hirdit is érdemes feladni, vagy apró kockákon (24 db./ 1 A4-es) is körbeszórhatod a környék postaládáit a hirdijeiddel. Én ezt csináltam. Lakótelepen lakunk és angolt tanítottam: annyian jöttek, hogy még szelektálhattam is, nem kellett a legbutábbakat is elvállalnom. Ha telszámot nem adhatsz otthonit, beszéld meg egy barátoddal, hogy hadd használd pár napig az övét, vagy adj meg helyet és időpontot, amikor felkereshetnek téged az egyetem előcsarnokában/ könyvtárban stb. Ha kilesed, mikor melyik terem üres az egyetemen, nyugodtan beülhetsz délutánonként oda tanítani, de ha házhoz mégy, sokkal jobban jársz (általában vacsit is adnak, különösen a gyengébb képességű gyerekeik miatt kissé szégyenkező értelmiségi szülők). Korrepetálhatsz nálad butább évfolyamtársakat is. Magam is próbáltam, sokkal jobban megtanultam azt az anyagot, amit tanítottam is, mint azt, amelyikből magam is csak le akartam vizsgázni. Ezért a melóért min. 1200-at elkérhetsz óránként, házhoz menéssel 1500-at. Ha heti 3 nap 4 órát adsz, abba nem pusztulsz bele (magam is egész jól bírtam 5,5 évig), akkor az heti 14.400, s akkor a hétvégéid még szabadok. Van olyan főiskolás ismerősőm, aki takarít, óránként 500-ért, hétvégéken: ha nincs más, ez is jó, adózni nem kell utána. (Pontosabban kellene, de úgysem szoktak, mivel úgysem derül ki és az adónyomozók meg nem az ilyen kis snecikre gerjednek.) Persze, előadásokon nagyon ott kell lenned, nemcsak fél füllel! Így megtakaríthatod a vizsgákra készülési idő kb. 1/3-át, ez nem vicc.
Más: volt évfolyamtársnőmnek mindene volt a divat, s jól kamatoztatta is ezirányú ismereteit. Az egyetem alatt kezdte a szolgáltatást. Célcsoportja: telt idomú hölgyek. Mindenki tudja, milyen nehéz az ilyen alkatúaknak ruhát beszerezni, pláne, ha valaki kb. 40 éves ügyvédnő vagy főorvos asszony és nincs ideje a butikokat járni. Hát az évfolyamtársnőm felhajtotta nekik, amire szükségük volt. Elbeszélgetett velük, megismerte az ízlésüket és igényeiket, meg a pontos méreteiket is, centivel is, meg felpróbálva magához képest is. Potom 20% felárért beszerzett nekik mindent, ha kellett, Bécsből is, ha lehetett és megfelelt, itthonról. 5-6 olyan kuncsaftja volt, akik pl. minden félévben rendeltek tőle ruhát 2-400e Ft-ért, szezon elején vagy végén, kinek mennyire futotta. A csaj remekül élt egyetem alatt és azzal keresett pénzt, amit a legjobban szeretett. Azóta bölcsészdiplomával csinálja ugyanezt, immár vállalkozásban.
Bocs, tudom, hosszú voltam, ez a hibám a jelek szerint igen makacs...
Csótojtatlak és sok cseresznyét!
b |