Kedves arich!
Ugye nem gondolod, hogy én vagyok a rossz ember, amiért arra reagáltam, amit Te elsőként írtál nekem válaszként: "Hmmm... kicsit könnyű azt tanácsolni, hogy hagyjam a családom a fenébe, ne legyen se kutyám, se macskám, se egy lélek, aki legalább a születésnapomon belémrúg néha. Mellesleg kapaszkodj: nem. Legalábbis, amíg túl nincs a szakosításon. Azok a 250 ft-os (bruttó) fantasztikus órabérek... háááát...
Mint mondottam: igen, eladtam a lelkem azért, hogy tető legyen a fejem felett, kapjak enni, és legyen néha időm a barátaimra is... "
arich!
Ezeket nem én írtam le! Én annyit írtam, hogy fiatal vagy, ha úgy érzed, hogy rossz a mostani életed, tudsz rajta válaszolni. Légyszíves, ne én legyek a rossz, amiért erre reagálok. Ráadásul a kemény szavaimért eddig kétszer kértem tőled bocsánatot, enyhén szólva is bunkóságnak tartom, hogy még 20 hozzászólás után is nem az bánt, hogy a papád megöli a kutyádat, hanem az, hogy a Nannics (aki ugyan már régen bocsánatot kért) milyen nagyon csúnyán fogalmaz. Igaz, a Nannics nem író. Nem passzióm az, hogy bevallottan önsajnáló embereket bántsak. Ha neked erre van szükséged:
SZEGÉNY, SZEGÉNY ARICH, AKIT A GONOSZ, ÓÓÓ DE NAGOYN GONOSZ NANNICS BÁNT!!!
És akkor el is megyek, hogy lehessen közösen sajnálni a arich-t, akit a gonosz Nannics bánt.
|