Keresés

Részletes keresés

Nannics Creative Commons License 2000-07-19 08:05:32 158
Kedves arich!

Igen, nekem tényleg könnyű ezt mondanom. Nem azért, mert nagyon okos, vagy nagyon bölcs vagyok, hanem azért, mert én is átéltem azt, amit Te. 18 évesen elköltöztem otthonról, és azóta saját lábon állok, eltartom magamat. Cserében nem kell arról panaszkodnom, hogy: "...azt hiszem, gyakorlatilag nagyon kevés olyan dolog van, amit kedves "szüleim" és családtagjaim meg nem tettek volna velem. A rendszeres kékzöldségtol a majdnemmegeroszakolásig (jesszom honnan tudja egy 6 éves gyerek, hogy majdnem??? és ugyebár van még lelke is..:( ), vagy meséljek arról, hogy milyen szép hurkákat hagy a nádpálca? a papucs? Vagy arról, hogy milyen 20 éven át saját magadba börtönözve lenni? Vagy arról, hogy milyen amikor csak a kutyáddal tudsz néha két emberi szót váltani? Vagy arról, hogy az ember néha már a verésért is hálás, mert az legalább _érintés_...?????????????????? "

Ezek nagyon csúnya, rossz dolgok így leírva, pláne, ha ezek meg is történtek veled, de szerintem ez a Te döntésed. Azonban, ha Te úgy döntesz, hogy pénzért cserében Te ezt elviseled, hát, tudod, akkor azt hiszem, hogy elveszted azt a jogodat, hogy panaszkodj, tanácsot, vagy együttérzést várj el cserében. Ez lehet, hogy szigorúnak tűnik, de én saját tapasztalatomból tudom, hogy igenis lehet tanulni (én is fősulira járok, ráadásul olyan fősulira, ami 120 ezer ft/év), lehet dolgozni (dolgozok), lehet gyereket nevelni (nevelek), és még az albérletemet (40 ezer ft/hó) is kitudom fizetni. Nem azt mondom, hogy könnyű, tényleg nem könnyű, vszleg lehetne könnyebb az életem, életünk, és igazából lehet, hogy gonoszság az, amit írok, és még az is lehet, hogy semmi közöm nincs hozzá(d), de szerintem Magyarországon azért nincs olyan helyzet, hogy egy értelmes fiatal nem tud olyan munkát találni, amiből finanszírozni tudja az életét, ráadásul mivel Te fiatal vagy, bármikor betársulhatsz egy olyan albérletbe, amiben többen vagytok. Persze, ha valakinek kényelmesebb, hogy kap pár pofont, de cserébe enni adnak neki, ruhát...
Tényleg bocs, ha szigorúnak tűnik, amit írok.
üdv

Waratah Creative Commons License 2000-07-18 20:43:20 156
Kompromisszum. Ennyi.
A hozzászólás:
arich Creative Commons License 2000-07-18 20:17:33 155
Hmmm... kicsit könnyű azt tanácsolni, hogy hagyjam a családom a fenébe, ne legyen se kutyám, se macskám, se egy lélek, aki legalább a születésnapomon belémrúg néha. Mellesleg kapaszkodj: nem. Legalábbis, amíg túl nincs a szakosításon. Azok a 250 ft-os (bruttó) fantasztikus órabérek... háááát...

Mint mondottam: igen, eladtam a lelkem azért, hogy tető legyen a fejem felett, kapjak enni, és legyen néha időm a barátaimra is...

Előzmény:
Nannics Creative Commons License 2000-07-17 07:08:36 149
Kedves arich!

Azt hiszem, én elég közelről ismerem a Te helyzetedet, az én gyerekkorom is hasonló volt. Ettől függetlenül én nem hiszem, hogy ne lehetne főiskola mellett önállósulni. Én most csinálom azt, amit 20 évesen sokkal könnyebb lett volna: tanulok, dolgozom, közben nevelem a gyermekemet. Ne hidd azt, hogy lehetetlen! Tudom, hogy ezt könnnyű így utólag mondani. Nem hiszem, hogy egy értelmes ember ne tudná eltartani magát miközben tanul.

üdv

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!