Kedves Mirabolna!
"Így imádkozzatok, mondja Jézus a Miatyánkról -, hiszen tudja Mennyei Atyátok, mire van szükségetek, mielôtt még kérnétek."
Én úgy érzem Jézus főleg a szívből, lélekből való imát tanította az embereknek, azt a természetes, tiszta és őszinte beszélgetést amely például a gyermek és az apja között zajlik. Eszembe jutott egy de Mello történet. :o)
"Egy szegény paraszt késő este, a piacról hazafelé vette csak észre, hogy nincs nála az imakönyve. Ráadásul kocsijának kereke éppen egy erdő közepén ki is esettt. Mélységesen elszomorodott, hogy a nap anélkül múlik el, hogy imádkozna. Ezért aztán a következő imát mondta:
- Uram, nagy butaságot csináltam. Imakönyvem nélkül indultam el otthonról, az emlékezetem pedig olyan rövid, hogy egyetlen imát sem tudok könyv nélkül. Ezért a következőt fogom tenni. Elmondom lassan az ábécét ötször , s Te, aki minden imát ismersz, összetudod rakni a betűkből azokat az imákat, amelyekre én nem emlékszem.
Erre az Úr azt mondta angyalainak:
- Az összes ima közül, amit ma hallottam, kétségkívül ez volt a legjobb, mert ez egyszerű és komoly szívből fakadt."
"De Isten azoknak is Atyja, akik nem fogadják el Jézust és nem imádkozzák a Miatyánkot, és hű marad a választott népnek adott ígéreteihez akkor is, ha mindenki hűtlenné válna. Nyilván kedvesen fogadja azokat a bibliai imákat is, amikkel a zsidók dicsôítik és kérik Ôt."
Ez is igaz. Hmmm... erről is eszembe jutott egy De Mello történet. :o))
"Egy orosz kisváros zsidói türelmetlenül várták a rabbi érkezését. Mivel ez ritkaságszámba menő eseménynek számított, ezért igen sok időt fordítottak arra, hogy megfelelően kidolgozzák a kérdéseket, amelyeket majd a szentség hírében lévő embernek feltesznek.
Amikor aztán megérkezett, s belépett a terembe, azonnal megérezte a levegőben vibráló feszültséget, amivel válaszait várták.
Nem szólt semmit sem, csak belenézett a szemükbe, s elkezdett dúdolni egy dalt. Nemsokára mindannyian vele dúdoltak. Elkezdett énekelni, és vele együtt énekeltek. Majd hajladozni kezdett, s kimért ünnepélyes léptekkel táncolt. A hitközség követte. Nemsokára annyira belefeledkeztek a táncba, annyira belemerültek a tánc mozdulataiba, hogy elfeledkeztek minden másról a földön; ettől aztán minden egyes ember a tömegben kiegészült, kigyógyult azokból a belső töredezésekből, amelyek távol tartanak bennünket az Igazságtól.
Közel egy órába telt, mire a tánc lelassult, s megállt. Mivel a feszültség elvezetődött bensőjükből, leültek a csendes békével eltöltött teremben. Ekkor a rabbi végre megszólalt, de egész esti beszédje csak ennyiből állt:
- Bízom benne, hogy minden kérdésetekre válaszoltam."
Szia, :o)
áh |