|
|
|
|
 |
krisztababa
 2000-07-17 14:05:35
|
9
|
Szerintem nagyon szép gondolat, minden városban be kellene vezetni (főleg a miénkben, dehát a politikusok.... - hagyjuk!)
Apósom tavasszal ültetett két diófát a lányainknak, talán az unokáim majd felmászhatnak rá.
No, ezért szeretnék én két cseresznyefát (és sok más fát is). A gyerekek is tanulják meg szeretni a természetet! A lányaimmal nincs baj, már előre jelezték, hogy külön virágoskertet szeretnének, ahol ők fognak kertészkedni. Majd kezdjük együtt - én is most próbálkozom először (leszámítva a gyerekkori kertészkedést és a dédinek való segítséget).
Olyan jó érzés volt tavaly törni a kukoricát a dédinél, pedig a derekam is majd letört, és amikor fel kellett mászni a diófára, leverni a tetejét, mert a nagymama már nem tudott felmenni... Hol vannak már azok az idők? Azért szívesen felmásznék mégegyszer, ha kérne.. |
|
A hozzászólás:
 |
|
Törölt nick
2000-07-17 13:08:39
|
8
|
Cseresznyefa juttatta eszembe, hogy milyen különleges kapcsolatunk van a fákkal! Gyerekkorom óta sok fához fűz valamilyen személyes emlék-történet.
Nem tudom hallottad-e, hogy a 2000. év tiszteletére Egerben csinálnak egy parkot. Az az apuka, akinek az idén gyermeke születik, az a parkban ültethet egy fát, előtte tábla, megjelölik a baba nevével. Azt tervezik, hogy ha bejön a tervük, akkor hagyományt teremtenek ebből az elképzelésből. |
|
Előzmény:
|
|
krisztababa
2000-07-14 11:38:44
|
7
|
Sziasztok! Nekem csak két hónapja van telkem, és először is a házat rakják rá. (Ugyanis egy teljesen üres telek). Úgyhogy már tervezgetem milyen lesz. Eddig lakótelepen laktunk (talán tudjátok, hogy ott nagyon kevés növény marad életben, és csoda, hogy egy-két növényem még szép is lett), alig várom már, hogy kertészkedjek.
Egyébként imádnivaló a természet (csak a pókokat nem szeretem annyira).
A legszebb élményem erről az, hogy amikor 10 éves voltam, a nagypapám, aki már meghalt szegény, ültetett nekem a kertükbe egy cseresznyefát. Biztosan a lelkét ültette bele, mert azóta sem ettem olyan finom, ropogós cseresznyét, mint amit arról a fáról szedünk.
Tavaly pedig - amikor egyszer meglátogattuk a szüleimet vidéken (tanyán laknak) - hajnalban kimentem a kertbe és a kerítésnél ott sétált egy őz. De apukám mutatta meg azt is, hogyan tanítja a gólyamama repülni a fiókákat. Szerintem nincs a természetnél jobb "kikapcsolódás". |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
