|
|
 |
bolygohollandi
2000-07-14 18:24:15
|
103
|
Kedves pp!
Sajnálom, olybá tűnik, valamivel megbánthattalak akaratomon kívül, semmiképpen nem Neked szántam degradáló véleményemet az érzelemmentes kapcsolatokról, nem is tehettem volna, hiszen nem ismerlek, mindössze arra kívántam rávilágítani, hogy csak így tudom elképzelni azt, hogy egy munkahelyi kapcsolat problémamentes lesz. Te nyilvánvalóan megengedheted magadnak azt a luxust, hogy kizárólag a szerelemtől vezérelve, gondos odafigyeléssel, tudatosan válasszál magadnak partnert. De hát itt a történet nem (csak) erről szól.
Egyvalamit persze nem hangsúlyoztam, úgy gondoltam ez világos az alanti vélemények tükrében, nevezetesen arra gondolok, hogy mindazok, akik problémásnak ítélik a munkahelyi kapcsolatokat jellemzően nem a minden szempontból független egyedekről írtak (ld. Parser hozzászólásait, pontokba szedett variációit, megjegyzését, miszerint az 1. pontba tartozókkal semmi gond nincs, s saját bevallásod szerint oda tartozol).
Ezek nyilvánvalóan azt csinálnak, amit akarnak, ez gondolom mindenki számára világos. Ott is lehetnek problémák az alá- fölérendeltségi viszonyok miatt; ha ilyenben nem volt részed, jó Neked.
Valószínűleg engem is az az agresszív, mindent tagadó, mások véleményét, tapasztalatait látszólag meg nem értő, a többieket rutintalan, nyeretlen kétévesnek tekintő hozzáállás hergelt fel, ami nyilvánvalóan szándékod ellenére érződött a véleményedből.
Így, annak fényében, amit írtál, meggyőződésem, hogy a lehetséges problémákat a maguk teljességében nem is érzékelheted, lévén soha nem volt, nem lehetett bennük részed, s legfeljebb a benned dúló mérhetetlen empátia révén érted meg a többiek által felvetett rémtörténetek igazságtartalmából áradó jó- avagy rossz tanácsokat azok számára, akik bénán próbálkoznak, s rongálják életüket nyakra-főre.
Szóval bocs, minden bizonnyal tisztességes, becsületes, erkölcsös nőszemély vagy, akit nincs oka senkinek itten macerálni az interneten a (látszólagos) névtelenség boldog birtokában.
üdv:
bh
p.s.
1. A nyúl nem a kedvenc állatom, enni sem szeretem, s a "házinyúl" kifejezést sem én találtam ki, de mintha itt erről szólna a csevely...
2. "...ennyi ev alatt meg egyetlenegy vannajtsztendem sem volt..." - pedig nem rossz! :-))
3. "...Ezert kerlek ne szemlelj engem te sem feluletesen..." - hát azt hiszem nem teszem, felületességről szó sincs (remélem)
|
|
A hozzászólás:
 |
paypoint
2000-07-14 16:32:49
|
102
|
Kedves bh,
en eppen most elem azt a bizonyos "fuggetlen, feleseg (bocs, ferj), gyerek nelkuli boldog ifjonckorom", bar mar nem vagyok az a kis pelyhespopsiju csibe, annal inkabb egy sokak szamara kivanatos, vonzo no. Elvezem ezt az allapotot es ebbe nekem eleg sok minden bele is fer, a keretek lazak, jovesmenes, ismerkedes barhol, belemszeretnek, en viszont, en szeretek bele vkibe, o viszont, de meg akar parhuzamosan tobb kapcs sem elkepzelhetetlen szamomra; de meg akar nos pasival is lehet vmi kozos nagyon-nagyon ritka esetben (eddig haromszor volt ilyenben reszem, altalaban mindenki eppen az aktualis valasa idejen latta meg bennem a lehetoseget egy talan normalisabb egyuttelesre, harmonikus hazassagokba azonban en soha nem tudtam, de nem is akartam belepiszkitani) es az a nagy titok, ami nem is igazan titok, mert mar biztosan leirtak paran elottem, de annyira izgat teged, azazhogy miert tudtam/tudom problemamentesen folytatni ezeket a viszonyokat, az talan pont emiatt van, azaz lehetoseg szerint kihagyom a csaladosokat (en itt szerintem sose irtam olyat, hogy gyerunk lanyok, ugorjunk ra a nos fiukra az irodaban, vagy hogy rajta fiuk, elore a ferjes macakert), a hozzam hasonlo fuggetlenek sokkal jobban beinditanak, mert meg egyszer hangsulyozom, abszolut nem celom vagy eszkozom hazassagok szetdulasa, ha meg netan pechemre egy ketgyerekes csaladapaba bolondulnek bele (mint most eppen par honapja), hat inkabb szenvedtetem a lelkem es ilyenkor (de telleg csak es kizarolag ilyenkor) megprobalom a lemondas nemes cselekedetet gyakorolni. Es ezeket a lemondasokat utolag sem banom meg tobbnyire.
Mindezeken kivul meg egyvalami, ami a legfontosabb onmagammal kapcsolatban: ez az altalad felvazolt erzelemmentes "vegytiszta" szex egy jo vacsi utan vagy hetvegi babazsuron nalam meg soha, de soha nem fordult elo, es ahogy magamat ismerem (neha ugyan nem elegge, de azert jol megvagyunk), nem is fog elofordulni. Nehogyma azt gondold, hogy reggelente bekocogok az ofiszba, ledobom a sminkkofferem es korulnezek kivalasztani az aznapi menut, vagy hogy kikuldeteseken gyujtom be a heti orgazmusadagomat az eppen aktualis kikuldottel, aki a menedzsertol kezdve a soforig barki lehet eppen, attol fuggoen, kire tamad gusztusom... - hat belegondolnom is rossz ebbe, de biztosan vannak peldak erre is. Na en nem vagyok az. Es ha ez most elmond rolam vmit, hat megsugom neked, hogy ennyi ev alatt meg egyetlenegy vannajtsztendem sem volt, se kollegaval, se mas egyeb madarral (vagy nyullal, ha ez az allatfaj szimpatikusabb neked), mert ha en vkivel eljutottam az agyig, ott az alapok erzelmileg mar szepen le voltak fektetve es egyszeruen kivankozott a folytatas. Tudod aki engem igazan megismer, az sose a jo dugast latja bennem, pedig a feluletes szemlelodo konnyen beleeshet ebbe a hibaba. Ezert kerlek ne szemlelj engem te sem feluletesen, koszi P. |
|
Előzmény:
 |
bolygohollandi
2000-07-14 11:01:29
|
101
|
OK, béke van (megenyhültem (ez valószínűleg senkit nem érdekel), remélem, nem voltam nagyon undok, talán túl kategórikusnak tűnt a véleményed, meglehet, az enyém is az), igazad van, a hozzászólások fényében az ilyen jellegű viszonyok úgy tűnik inkább riasztóak (vagy legalábbis riasztónak tűnnek), holott meg lehet ezt "csinálni" úgy is, hogy mindenki "jól jár" :), s csak ismételni tudom magamat, irigylem, ha valaki olyan helyzetben van/volt, hogy mindig problémamentesen rendezte/rendezi le a dolgot. A nagy titok még mindig érdekel, mindazonáltal nem tudok szabadulni attól a képzettől, hogy az ilyen jellegű kapcsolatok problémamentessége csak rövid idejű (egy hétvége, egy konferencia, stb.) viszony(?!) esetén lehetséges, és ez számomra együtt jár valamiféle felszínességel, mondhatnám - ha undorítóan akarnám jellemezni - a vegytiszta szexualitásra épül.
Szóval na, szeretem megadni a módját, ha már belekezd az ember, akkor ne csak egy gyertyafényes vacsora férjen bele a kétnapos konferencián, tartson már ki valameddig, tartozzon hozzá néhány nyaralás, beszélgetés, séta, stb.
Igaz, akkor már olyan viszonyról beszélünk, ami jócskán magában rejti azokat a veszélyeket, amikről emitt alant beszél mindenki.
Gyanítom, az érzelmi zavarok kialakulásán, az identitástudat bizonytalanná válásán kívül szervezési anomáliák, pénzbeli (nyomoros) helyzet az oka sokszor, hogy nem tud úgy működni egy ilyen viszony, hogy a végén mindenki úgy érezze, valami pozitív élményben részesült.
Szóval számomra demoralizáló lenne az a helyzet, ami a volt főnökömmel esett meg, midőn ment a barátnőjéhez, a barátnő gyereke történetesen aznap reggel később indult iskolába, s egymás mellett elhaladván a panelház lépcsőházában udvariasan üdvözölték egymást:
- Csókolom Laci bácsi
- Szervusz Sanyika
Aztán beérve a lakásba egymásnak estek.
Szóval nehéz megvalósítani azt az élethelyzetet, ahol nem pusztán arról van szó, hogy "...na, csütörtök reggel van két szabad órám, akkor (kell) kefélni (ezt a szót is utálom, de rettentően), mert akkor szabad a kégli...", hanem úgy élhet az ember egy "másik életet", ahogy független, feleség, gyerek nélküli boldog ifjonc korában.
Én úgy vélem, csak így érdemes, de hát ennek komoly feltételei vannak.
Bocs, ha hosszú voltam (ismét), nyilván önigazolást keresek én is bűnös életvitelem miatt, s belefeledkezem abba a vágyálomba, amibe valószínűleg sokunk, akiknek nem jött össze az egyetlen sírig tartó, nagy, mindent legyőző, beteljesült szerelem, hogy jó lenne több élettel rendelkezni.
uff
hollandi |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|