Igen, "felsőoktatás".
Próbálatam.
Voltam kollegista, kb. egy hónapig. Úgy volt, hogy lesz egy nem túl rossz állásom is. Persze semmi nem lett belőle. És Karácsony közeledtével elgondolkoztam azon, hogy nem biztos, hogy túlélem, ha még csak belém se rúg senki azon a napon.
Testvérem szerencsére nincs.
Kilépni...
No igen. Annyira könnyű lenne. Vagy annyira könnyű is lehetne. Csak éppen vagy munka, vagy "felsőoktatás". A kettő együtt csak akkor megy, ha _csak_ ez van az életemben. Kicsit több, mint egy éve jöttem rá, hogy milyen is az, ha emberi kapcsolatati vannak valakinek... Barátok, ismerősök, stb. (És vagy két héttel ezelőtt volt, hogy - ha csak két percre is- el tudtam hinni, hogy valakit tényleg érdekel az, hogy hogy vagyok....)
Az igazi probléma azt hiszem az, hogy nem lennék képes továbbra is ezek nélkül a kapcsolatok nélkül létezni. Pedig, ha a "szabadságot" választom, akkor ezek is rámennek. Márpedig ezeket nem adom. Nem és nem. Kicsit túl sokáig éltem (tényleg, élet ez egyáltalán????) nélkülük.
Talán gyengeség.. (illetve egészen biztosan az), de már csak ilyen vagyok.
Testi fenyegetettség...
Nem tudom. Igazából lassan fél éve lehet kb, hogy nem kaptam egy pofont se. (Meglepő!:)) ) Tehát talán nem áll már fenn, de nem tudom.
Bár azt hiszem, hogy... ezt nem tudom, hogy hogyan kéne elmondanom... szóval testi fenyegetettség ide vagy oda, nem hiszem, hogy el tudom magyarázni, hogy milyen érzés, amikor valaki átnyúlna a fejed felett, csak túl hirtelen a mozdulat, és az ösztönből magad elé kapott kezeddel hirtelen valamit kezdeni kell..........
És azt se tudom elmagyarázni, hogy milyen minden nap úgy elmenni "itthonról", hogy nem tudom, nem arra jövök-e haza, hogy a ruháim a füvön, én meg kizárva, és nem tudom elmagyarázni, hogy milyen amikor az embert átlag kéthavonta kidobják "itthonról", aztán vagy két órányi könyörgés után visszaveszik...
És nem tudom elmagyarázni, hogy milyen így leélni tizensok évet.
És amit a legkevésbé tudok elmagyarázni, az az, hogy _szerencsés_! vagyok, mert tanulhatok, és mert időnként _valódi_érdeklődéssel_ (vagy legalábbis annak remélem) van aki megkérdezze, hogy hogy vagyok.
(SírásésdepimodeOFF!:)))))))) ) |