|
|
 |
bolygohollandi
2000-07-13 10:40:15
|
96
|
Hah, borzalom, baromnak minősíttettem, holott bölcsnek próbáltam mutatkozni, botor, elbizakodott, mérhetetlenül álszerény módon okosabbnak kívántam láccani, mint többi sötét arc...
Kedves Paypoint!
..."de te is ugyanazt a baromsagot sugallod egy mondatoddal, amit mar itt sokan elotted, azaz konkretan..."
Hát, itt a topicokban jellemzően udvariasak a népek (ld. Parser, aki szemmel láthatólag kultúráltan vitatkozik, s ha nem is ért egyet a népekkel okvetlenül, tiszteletben tartja a fórumnak azt a jellemzőjét, miszerint itt mindenki szabadon megnyilvánulhat, s írhat bármilyen baromságot :) ). Nem vagyok sértődős, véleményem ilyen sommázata sem zavar, ám legyen baromság, amit írtam, az, ami zavar, az az a tény, miszerint vagy nem olvastad el, amit írtam, vagy nem sikerült megfelelően értelmezned.
Mivel magam rosszindulatú feltételezésnek érzem mindkét fenti lehetőséget, egy dolog marad, ami okot adhat a félreértésre, az, hogy én írtam zavarosan. Tehát tisztázzuk:
Van olyan, akinek "bejön" a házinyúl, semmilyen problémája nincs és nem is lesz belőle, munkahelytől, a viszonyban résztvevő egyének tulajdonságaitól, hozzáállásuktól és még ezer más apróságtól függ. Magam sohasem vitattam, hogy lehetséges, sem el nem ítéltem, sem helyeselni nem helyeseltem, egyszerűen nem minősítettem soha, legfeljebb, mint előttem sokan, felhívtam arra a figyelmet (- okulásul azok számára, akik velem szemben képesek arra, hogy más élményeiből, tanácsaiból tanulni tudnak, s kérdeznek, választ várnak - ) arra, hogy ez bizony veszélyeket rejthet magában, s megvan a maga oka annak, hogy egyáltalán kétezik a "házinyúl" fogalma. (ld. alant a sok ezirányú vélemény, kár lenne ismételni, ha eddig nem csapódott le az agyakban...)
Már csak azért sem ítélhetném el a dolgot, s azért is el kellene tudnom képzelni, miszerint problémamentesen is meg lehet csinálni, mert magam is csináltam, s mint azt írtam (lehet, hogy nem ment "át" ??), életem egy kellemes 10 éve volt.
Szóval nem értem, honnan a nekem tulajdonított "kizárás" bizonyos embertársakkal szemben. Ha csak arra nem gondoltál, amit most is írhatok:
Van, akinek nem ajánlanám, hogy belekezdjen, vannak alkatok, akiknek nem való ez a fajta viszony, mert lelkileg egyszerűen nem alkalmasak rá. Véleményedet olvasva Te nyilvánvalóan alkalmas vagy rá, csináld nyugodtan, ha ( -mint a hozzászólásaidból tűnik - ) sok ilyenben volt részed, egyszerűen kíváncsi volnék, vajon a másik fél/felek is ilyen könnyed hangvétellel viszonyulnak-e a dologhoz, ugyanilyen lazán kezelik-e le a problémákat, s kedélyeskedve mesélnek-e egy korsó sör mellett a 3 évvel ezelőtti főnőkükkel való kellemes 3 napról Prágában, s őszintén mondják-e, hogy a hihetetlen, soha nem felejthető orgia milyen jó volt, s semmilyen kihatással nem volt sem további életvitelükre, sem érzelmeikre, sem hivatali előmenetelükre, hogy őszintén szarnak-e a köztudottá vált viszonyt minősítő környezet véleményére.
Szóval, ha sok ilyenben volt részed, és mind ilyen volt, ember, le a kalappal a charm, a szervezőtehetség, a rábeszélőképesség, a skalpgyűjtő-tudomány előtt, akkor ne a véleményeket fikázd (bocsánat, a szót gyűlölöm, de szemmel ltáhatólag itt ezt mindenki érti), szóval ember, áruld el nekünk ócska nyulaknak a NAGY TITKOT!
baráti üdvözlettel:
hollandi
((((zárójelben: azért én soha nem fogom itt a fórumon elmulasztani, hogy minden lehetséges alkalommal lándzsát törjek a sekélyes kapcsolatokkal szemben az érzelmeken alapuló, vagy legalább nyomokban az érzelmeket elhitető, nem egyéjszakás, érzelemmentes kapcsolatok mellett.))) |
|
A hozzászólás:
 |
paypoint
2000-07-12 19:43:48
|
88
|
Hollandi, igazakat irsz, de te is ugyanazt a baromsagot sugallod egy mondatoddal, amit mar itt sokan elotted, azaz konkretan: nem ertem, mert ne lehetne egy "mezei kollega" egybol (meg mindenfele megismeres meg egyebek elott, azaz meg a te altalad feldobott "bevezeto szakasz" elott) "potencialis kedves"? Mert kell embereket eleve kizarni abbol a lehetosegbol, hogy esetleg partner/par/ferj/feleseg/mittomenmi legyen melletted, csak mert a sors ugy rendelte, hogy egy helyen kell huzni vele az igat? Nem pont forditva kene lenni ennek es orulni, ha a nagy elmaganyosodasban vegre vkit odafujt melled a szel, aki talan tehet vmit a rohadt nagy egyedulleted ellen? Es akkor jonnek a hulyek mindenfele nyulakkal es egyeb allatkertekkel ...
Mondjuk miota olvasom ezt a topicot, egyfolytaban erre varok valaszt azoktol, akik a fentiek szellemeben jarnak el, pontosabban nem jarnak el es ezzel diszkriminalnak. Mert mi ez, ha nem diszkriminacio, ha vkit azert nem latnek szivesen partneremkent, mert az tok veletlenul egy bizonyos kasztba tartozik es az ehhez valo tartozas kizar mindenfele kozeledesi lehetoseget? Na haggyuk a felesleges baromkodast, kb.10 topic foglalkozik kimondottan, tobbi 10 meg alcazva a tarskeresesi/talalasi nehezsegek targyalasaval es lehetosegek szambavetelevel, erre itt meg jonnek tagok, akik ideorditjak, hogy zarjuk ki meg ezt a sokaknak talan egyetlen realis eselyt emberi kapcsolatok kialakitasara is... Hat nem tudom, talan ezeknek az embereknek tul jo dolguk volt/van a parvalasztas teren, sose voltak egyedul es meg egy kollegajuk sem lett belejuk szerelmes vagy esetleg forditva. Ezert kicsit sajnalom oket.
P.
|
|
Előzmény:
 |
bolygohollandi
2000-07-12 13:37:02
|
87
|
Kényszert érzek ismét, hogy valahol megnyilatkozzak, s próbáljak bölcs(??!!) dolgokat írni.
Szóval szorgalmasan elolvastam az egész topicot, először nem értettem a házinyúl dolgot, most meg még kevésbé értem. Szóval értem én, hogy mire használják a kifejezést, de hát sokunk számára ez nem merül fel így, illetve ha felmerül, rég késő.
Arra kívánok kilyukadni, hogy mindig méla írigységgel szemléltem azokat, akik számára a dolog úgy működött, hogy el tudtak töprenkedni azon, hogy most lőjünk, vagy ne lőjünk, s ha eldöntötték, hogy puskavégre kapják a darabot, megbeszélték vele, OK, mehet a méta, rajta, de csak ennyi, komoly viszonyról természetesen szó sem lehet, gyere fél nyolc után, ha a muskátli kint van a 3. emelet balról második panelodu ablakában, hosszan nyomd a csengőt, pezsgő be lesz hűtve, reggalig ott maradhatsz, döbbenetes lesz, meglátod.
Szóval akik tudatosan lövöldöznek, megtartva valamiféle olyan fegyelmet, következetességet, amire én, és hasonló nyuszi sporttársaim az esetek túlnyomórészében képtelenek voltunk/vagyun/leszünk, azokk számára nyilván létezik a házinyúl kifejezés, értelme, komoly jelentése van, azok, jobb ha csakugyan nem lőnek házinyúlra, több a macera vele, mint a lopott, kósza öröm. Maguk is ezt tanácsolják, ez itt is érezhető a vélemények között.
Van még egy furcsa dolog itt, nevezetese az a tény, hogy az olyan nyulak, mint én/mi nem bírunk olyanná válni, mint a fentebb leírt hozzáállású egyének (csak igen ritkán, s akkor is mintegy véletlenül), ugyanakkor amazok könnyen kerülhetnek abba a nyuszi-kategóriába, ahol mi leledzünk.
(Bocs mindenkitől, nem minősítem sem pozitív, sem negatív irányba sem a nyuszikat, sem a többieket)
Szóval a nyuszik számára nincs házinyúl. A nyuszik élnek, tesznek vesznek, (ugyanúgy, mint a többiek), lehet, hogy szimpatikus egy kicsit a kolleganő, az is lehet, hogy nagyon, akár meg is kívánhatjuk titokban, de jellemzően nem arról szól a történet, lőjünk, avagy nem.
És akkor sok együtt töltött munkaóra után - sokszor azzal töltve az időt, hogy a rühes számítógépre várunk, míg elvégződik valami, együtt sírunk/nevetünk a munkahelyi nyomorúságunkon, sokszor, sokat beszélünk, beszélgetünk, óhatatlanul megismerjük egymás életét, részben múltját, családtagjait, részt veszünk valósággal a mindennapi keseveiben, örömeiben, végigélünk esetleg egy-két szülést, megismerjük egymás szokásait, vágyait, terveit, az is lehet, hogy mindez csupán 1-2 hetet vesz igénybe, lehet, hogy tart 2 évig (degradáljuk ezt "előkészítő" szakasznak, mégse vagyük túl romantikusra a figurát, úgysem hiszik el sokan, hogy az van mögötte, inkább titkoljuk el ezt, mert kemény férfiemberek vagyunk), de egyszercsak azt veszi észre az ember, hogy az addig kinézetbéli, korkülönbség-béli anomáliák ( - már ha voltak egyáltalán - ) eltűntek, az ember már nem csak egy mezei kollaganőt lát, hanem egy "potenciális kedvest", azt veszi észre, hogy örömmel megy minden nap, hogy lássa újra, rossz érzetei vannak, ha elmegy a családjával, vagy egyedül nyaralni, egyáltalán kit érekel az én családom ( - ha van - ) vagy az ővé ( - ha van - ), szóval nevezzük nevén a gyermeket, annak rendje, s módja szerint az ember beleszeret, anélkül, hogy akarná, hogy tervezné, ha valaki előtte figyelmeztetné erre, mereven tiltakozna, egyszóval, mire észreveszi a nyuszi, hogy baj van, már régen késő, olyan csapdában van, amiből nincs kiút.
Namármost egy ilyen nyúl számára semmilyen jelentéssel nem bír a "házinyúl" kifejezés, mert nem törekszik a csapdába-esésre, csak simán ( s sokkal könnyebben, mint tudatosabb, szerencsésebb sorstársai ) esik bele, s attól kezdve emitt alant olvashatók a következnmények mások véleményeiből.
Nyulak számára vigasztalásképpen:
10 évre estem bele, egyetértek az alant szólóval, életem legjobb 10 éve volt, mintha 2 felesége lett volna az embernek, szóval ha újra kezdhetném, sem csinálnám másképpen, sajnálom, hogy vége lett ( az én hülyeségem volt).
Szóval elsülhet a dolog jól is, de ehhez nem kevés szerencsé feltétel együttállására van szükség
üdv:
hollandi |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|