Keresés

Részletes keresés

bolygohollandi Creative Commons License 2000-07-12 13:37:02 87
Kényszert érzek ismét, hogy valahol megnyilatkozzak, s próbáljak bölcs(??!!) dolgokat írni.

Szóval szorgalmasan elolvastam az egész topicot, először nem értettem a házinyúl dolgot, most meg még kevésbé értem. Szóval értem én, hogy mire használják a kifejezést, de hát sokunk számára ez nem merül fel így, illetve ha felmerül, rég késő.
Arra kívánok kilyukadni, hogy mindig méla írigységgel szemléltem azokat, akik számára a dolog úgy működött, hogy el tudtak töprenkedni azon, hogy most lőjünk, vagy ne lőjünk, s ha eldöntötték, hogy puskavégre kapják a darabot, megbeszélték vele, OK, mehet a méta, rajta, de csak ennyi, komoly viszonyról természetesen szó sem lehet, gyere fél nyolc után, ha a muskátli kint van a 3. emelet balról második panelodu ablakában, hosszan nyomd a csengőt, pezsgő be lesz hűtve, reggalig ott maradhatsz, döbbenetes lesz, meglátod.
Szóval akik tudatosan lövöldöznek, megtartva valamiféle olyan fegyelmet, következetességet, amire én, és hasonló nyuszi sporttársaim az esetek túlnyomórészében képtelenek voltunk/vagyun/leszünk, azokk számára nyilván létezik a házinyúl kifejezés, értelme, komoly jelentése van, azok, jobb ha csakugyan nem lőnek házinyúlra, több a macera vele, mint a lopott, kósza öröm. Maguk is ezt tanácsolják, ez itt is érezhető a vélemények között.
Van még egy furcsa dolog itt, nevezetese az a tény, hogy az olyan nyulak, mint én/mi nem bírunk olyanná válni, mint a fentebb leírt hozzáállású egyének (csak igen ritkán, s akkor is mintegy véletlenül), ugyanakkor amazok könnyen kerülhetnek abba a nyuszi-kategóriába, ahol mi leledzünk.

(Bocs mindenkitől, nem minősítem sem pozitív, sem negatív irányba sem a nyuszikat, sem a többieket)

Szóval a nyuszik számára nincs házinyúl. A nyuszik élnek, tesznek vesznek, (ugyanúgy, mint a többiek), lehet, hogy szimpatikus egy kicsit a kolleganő, az is lehet, hogy nagyon, akár meg is kívánhatjuk titokban, de jellemzően nem arról szól a történet, lőjünk, avagy nem.
És akkor sok együtt töltött munkaóra után - sokszor azzal töltve az időt, hogy a rühes számítógépre várunk, míg elvégződik valami, együtt sírunk/nevetünk a munkahelyi nyomorúságunkon, sokszor, sokat beszélünk, beszélgetünk, óhatatlanul megismerjük egymás életét, részben múltját, családtagjait, részt veszünk valósággal a mindennapi keseveiben, örömeiben, végigélünk esetleg egy-két szülést, megismerjük egymás szokásait, vágyait, terveit, az is lehet, hogy mindez csupán 1-2 hetet vesz igénybe, lehet, hogy tart 2 évig (degradáljuk ezt "előkészítő" szakasznak, mégse vagyük túl romantikusra a figurát, úgysem hiszik el sokan, hogy az van mögötte, inkább titkoljuk el ezt, mert kemény férfiemberek vagyunk), de egyszercsak azt veszi észre az ember, hogy az addig kinézetbéli, korkülönbség-béli anomáliák ( - már ha voltak egyáltalán - ) eltűntek, az ember már nem csak egy mezei kollaganőt lát, hanem egy "potenciális kedvest", azt veszi észre, hogy örömmel megy minden nap, hogy lássa újra, rossz érzetei vannak, ha elmegy a családjával, vagy egyedül nyaralni, egyáltalán kit érekel az én családom ( - ha van - ) vagy az ővé ( - ha van - ), szóval nevezzük nevén a gyermeket, annak rendje, s módja szerint az ember beleszeret, anélkül, hogy akarná, hogy tervezné, ha valaki előtte figyelmeztetné erre, mereven tiltakozna, egyszóval, mire észreveszi a nyuszi, hogy baj van, már régen késő, olyan csapdában van, amiből nincs kiút.
Namármost egy ilyen nyúl számára semmilyen jelentéssel nem bír a "házinyúl" kifejezés, mert nem törekszik a csapdába-esésre, csak simán ( s sokkal könnyebben, mint tudatosabb, szerencsésebb sorstársai ) esik bele, s attól kezdve emitt alant olvashatók a következnmények mások véleményeiből.
Nyulak számára vigasztalásképpen:
10 évre estem bele, egyetértek az alant szólóval, életem legjobb 10 éve volt, mintha 2 felesége lett volna az embernek, szóval ha újra kezdhetném, sem csinálnám másképpen, sajnálom, hogy vége lett ( az én hülyeségem volt).
Szóval elsülhet a dolog jól is, de ehhez nem kevés szerencsé feltétel együttállására van szükség
üdv:
hollandi

A hozzászólás:
Rooster Creative Commons License 2000-07-12 00:03:13 85
Nagyon sokáig dolgoztam egy olyan munkahelyen, ahol nagyon sok nő volt (kb. 5:2 a nők javára), nem tudtok olyan helyzetet mesélni, amit ne láttam volna :)
Persze én sem voltam tétlen. Addig, amíg egyenlő szinten voltam a csajokkal, nem is volt semmi gond. Az első gubanc egy teljesen más területen dolgozó lánnyal lett, akivel némi kellemes lepedőgyűrögetés után érzelmileg is összekavarodtunk. Pedig biztos voltam benne, hogy ilyen nem lesz, hiszen - ahogy be is vallotta később - őt csak az hajtotta, hogy leszedjen a cég akkor éppen legbombázóbbnak tartott nőjéről. Majdnem válás, beszélgetés a lány és a feleség között - vidd, ha akarod eredménnyel. Nem akart.

Aztán főnök lettem, ami a más osztályokon dolgozó csajoknál eléggé problémamentes előny volt, de aztán csak támadt az első házinyúl is. És ha menni kell, hát menni kell... Külföldön volt, két eszméletlen éjszaka, itthon semmi, azt hittem már megúsztam. De újra mentünk, és akkor már nem akartam. Na ami utána itthon következett! Nem tudom ma sem megérteni, hogy egy női hiúságában megsértett nő hogyan képes ennyire változatos módon bosszút állni.
Áthelyeztek (nem ezért). Ott jött a következő problémás házinyúl (a titkárnőmön addigra komplikációmentesen túljutottam). 12 éves viszony lett belőle, majdnemválással, de minden jóval, amit csak el lehet képzelni, szuperszex-el, igazi szerelemmel, mély emberi érzelmekkel. Gyakorlatilag két feleségem volt.

Szóval számos negatív és pozitív tapasztalat után csak azt tudom mondani, hogy csinálj, amit akarsz. Vagy szerencséd lesz, vagy nem, de kihagyni.... hát, azt egy ilyen korlátolt hapsi, mint legtöbbünk, azt úgyse tudja.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!