Keresés

Részletes keresés

arich Creative Commons License 2000-07-12 21:25:57 128
Igen, "felsőoktatás".
Próbálatam.
Voltam kollegista, kb. egy hónapig. Úgy volt, hogy lesz egy nem túl rossz állásom is. Persze semmi nem lett belőle. És Karácsony közeledtével elgondolkoztam azon, hogy nem biztos, hogy túlélem, ha még csak belém se rúg senki azon a napon.
Testvérem szerencsére nincs.

Kilépni...
No igen. Annyira könnyű lenne. Vagy annyira könnyű is lehetne. Csak éppen vagy munka, vagy "felsőoktatás". A kettő együtt csak akkor megy, ha _csak_ ez van az életemben. Kicsit több, mint egy éve jöttem rá, hogy milyen is az, ha emberi kapcsolatati vannak valakinek... Barátok, ismerősök, stb. (És vagy két héttel ezelőtt volt, hogy - ha csak két percre is- el tudtam hinni, hogy valakit tényleg érdekel az, hogy hogy vagyok....)
Az igazi probléma azt hiszem az, hogy nem lennék képes továbbra is ezek nélkül a kapcsolatok nélkül létezni. Pedig, ha a "szabadságot" választom, akkor ezek is rámennek. Márpedig ezeket nem adom. Nem és nem. Kicsit túl sokáig éltem (tényleg, élet ez egyáltalán????) nélkülük.
Talán gyengeség.. (illetve egészen biztosan az), de már csak ilyen vagyok.

Testi fenyegetettség...
Nem tudom. Igazából lassan fél éve lehet kb, hogy nem kaptam egy pofont se. (Meglepő!:)) ) Tehát talán nem áll már fenn, de nem tudom.
Bár azt hiszem, hogy... ezt nem tudom, hogy hogyan kéne elmondanom... szóval testi fenyegetettség ide vagy oda, nem hiszem, hogy el tudom magyarázni, hogy milyen érzés, amikor valaki átnyúlna a fejed felett, csak túl hirtelen a mozdulat, és az ösztönből magad elé kapott kezeddel hirtelen valamit kezdeni kell..........

És azt se tudom elmagyarázni, hogy milyen minden nap úgy elmenni "itthonról", hogy nem tudom, nem arra jövök-e haza, hogy a ruháim a füvön, én meg kizárva, és nem tudom elmagyarázni, hogy milyen amikor az embert átlag kéthavonta kidobják "itthonról", aztán vagy két órányi könyörgés után visszaveszik...
És nem tudom elmagyarázni, hogy milyen így leélni tizensok évet.
És amit a legkevésbé tudok elmagyarázni, az az, hogy _szerencsés_! vagyok, mert tanulhatok, és mert időnként _valódi_érdeklődéssel_ (vagy legalábbis annak remélem) van aki megkérdezze, hogy hogy vagyok.

(SírásésdepimodeOFF!:)))))))) )

A hozzászólás:
Waratah Creative Commons License 2000-07-11 16:16:48 127
Ez a 3 év anyagi függés mit jelent? Nagykorú vagy, de felsőoktatásba jársz valahova? Nem próbáltál kilépni valami módon? Kollégium, részmunka, valami?
Mi az hogy szüleim és családtagjaim? Testvér?
És most is tart a testi fenyegettség?
Azt mondod keszekusza. Én is csak keszekuszán tudok kérdezni, döbbenet ez az egész. Nem vagy már gyerek. Végig tudod-e gondolni, mitől lett ez a helyzet? Ha egy hatéves gyereket bántanak, akkor az talán még nem is keresi az okokat. De később biztosan.
Előzmény:
arich Creative Commons License 2000-07-11 13:33:50 126
Én lennék... bár a gyerekkorból már kinottem kicsit, fantasztikus iskolarendszerünknek, meg hasonlóknak hála, még 3 év majdnem teljes anyagi függés..:(((( És ugyebár akit eltartanak annak kuss...:):((.

Irjak....:) annyira könnyu ezt mondani. De azt hiszem, gyakorlatilag nagyon kevés olyan dolog van, amit kedves "szüleim" és családtagjaim meg nem tettek volna velem. A rendszeres kékzöldségtol a majdnemmegeroszakolásig (jesszom honnan tudja egy 6 éves gyerek, hogy majdnem??? és ugyebár van még lelke is..:( ), vagy meséljek arról, hogy milyen szép hurkákat hagy a nádpálca? a papucs? Vagy arról, hogy milyen 20 éven át saját magadba börtönözve lenni? Vagy arról, hogy milyen amikor csak a kutyáddal tudsz néha két emberi szót váltani? Vagy arról, hogy az ember néha már a verésért is hálás, mert az legalább _érintés_...??????????????????

De tulajdonképpen ez még a legkevesebb. Tulajdonképpen elég furcsa, de lehet, hogy még hálás lehetek a sorsomnak. Elég korán megtanultam, hogy hogyan kell gyarkolatilag mindent túlélni. Meg azt is, hogy mire nem képes az ember pusztán azért, hogy az élete megmaradjon........

Azt hiszem, kissé kuszakesze lett, de kérdésekre szivesen válaszolok, felszólitásra mesélni egyáltalán nem könnyu..:)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!