Kedves pp!
Mint az első hozzászólásomból is láthatod, egyrészről engem marhára hidegen hagy a dolog "munkahelyi" vonzata, másrészről meg azért is marha jó ez a forumkodás, mert ahogy téged olvastalak jöttem rá, hogy velünk ami történt, az egy ölég fontos dolog, mert nem véletlen, hogy összekuszálódtunk.
Nálunk pont a munka segítette azt, hogy a dolog ne legyen szokványos.
Előbb tudtam, hogy van esze, meg laza, humoros, érdekes ember, és egy korrekt tökös csaj, és tökre rábízhatom az életem munkailag, meg van ízlése... és csak aztán vettem észre, hogy biztos gyönyörű melle lehet, ha leveszi a blúzát, és hogy az az esetlen kacsa száj iszonyatos finom lehet, és hogy beledöglök, ha egyszer nem lehet az enyimé, vagy legalább egy olyan nő, mint ő, bár sosem hittem igazán a szerencsémben..
Ő viszont állítólag rögtön tudta, hogy majd megpörgeti ezt a pattogó macskajancsit (mármint engem) hogy tudja, hol lakik a jóisten.
És valószínűleg a munkában is nyújtott "teljesítményünk" is hozzájárult ahhoz, hogy ez ne csak egy, és ne csak pörgetés legyen.
Szóval, igen, abban, hogy az lett, ami lett, szinte kódolásilag szerepelt, hogy mindent tudtam róla, hogy előttem zajlott az élete. Tökre úgy van, ahogy te írtad, ez nagyon fontos, és nagyon jó.
De ez rejt egy másik veszélyt is, mert csak kb. másfél év múlva derült ki, hogy mi, akik a munkában, és a nem minket érintő érzelmi kérdésekben ilyen hihetetlenül működünk, és akik az ágyban is újszerűen tanuljuk egymást, mintegy szimbiózisban élünk, mi a közös dolgainkat, a hétköznapi kommunikációnkat és reflexszerű reagálásainkat valami olyan különbözőképpen végezzük prájvitlájfilag, ami nyugodtan nevezhető talán kultúrális szakadéknak is.
Tehát ez munkahely dolog más oldalról legalább olyan hátrányt jelentett, mint amilyen előnyt.
Magyrul, nem tilos összekeverni a szitát a vödörrel, csak fel kell készülni arra, hogy a szitával nehezebb vizet tölteni a dézsába. Persze lehet, mert lehetetlen nincs, csak tehetetlen.
rktv |