|
|
 |
paypoint
2000-07-05 20:07:04
|
76
|
| Engem az erdekelne ebbol a sztoribol meg, hogy a letrejott kapcsolatod szempontjabol volt -e jelentosege annak, hogy hol ismerkedtetek meg, azaz hogy munkahelyi kapcsrol van szo es volt idotok telleg alaposan megismerni egymast? Nekem, ha lehet ilyen egyaltalan, baromi fontos, hogy a kedvesemet minden, ha meg ez lehetetlen, akkor minel tobb oldalarol ismerjem meg, (ne csak mondjuk azt tudjam, hogy f*sza az agyban, mert en mondjuk csak ezt kapom belole, de maskulonben meg ertektelen, ures gazgeza) es szerintem erre adodik kituno lehetoseg melo kozben, a kiszemelt egyen szinte egesz napja nyomon kovetheto, lathatod ot reggel almos szemekkel, aztan (jo esetben) munkara koncentralni, mehetsz vele ebedelni (az sem uccso, ha nem az elso vacsizos randin derul ki, hogy nem tud kessel-villaval enni :(), tudod, hanyszor jar egy heten konditerembe, mittomenmegmit, na jo nem ezektol esek vkibe bele, de megis ..... szoval?? |
|
 |
creatine
2000-07-05 17:33:38
|
75
|
Amen.
Ez igy van ahogy leirtad. |
|
A hozzászólás:
 |
rktv
2000-07-05 17:15:58
|
74
|
Újraóll!
Még mielőtt jogosan nekemjönnétek, itt a tapasztalati adalék, ami talán az eredeti kérdésen is lök egyet.
Házas vagyok, gyerekem van, és most is azt gondolom, nem házasodhattam volna jobban.
Voltam(voltam?) hasonló cipőben, komoly, nagyon jó egymás mellett-egymással dolgozásból először komoly tisztelet, aztán haverság, együttebédelés, kellemes egymásrautaltság.
Aztán egy este bizony megtörtént, olyan miért ne alapon, tiszta helyzetben, hogy csak szex, és ezen kívül mindenki éli az életét, mert mi ugye erősek vagyunk és faszák.
Amikor belementem, rajtam is átvillant minden ami itt a topicban le van írva, aztán azt gondoltam, hogy mi történhet, amire ne lennék felkészülve, amit ne tudnék megoldani...vagy ha olyan jön, akkor majd akkor elgondolkodom rajta, amikor jön.
Mondanom se kell, több lett... Életem minimum második (nincs értelme rangsorolni) legkomolyabb barátsága, szerelme, szexuálisan, szellemileg, intenzív amilyen csak lehet.
Na erre nem voltunk felkészülve, az ember azt hiszi hogy már "felnőtt", aztán kiderül, hogy van új a nap alatt.
Kiderült, hogy a filmeket nem a képzelet szüli. Volt minden: bújkálás, eltitkolás, "kiküldetés", hotel, tópart, kölcsönkért kéró, oda-vissza: megcsalás, bosszú, zsarolás, telefonzaklatás, kötélhúzás, ki az erősebb, féltékennyé tevés, megalázás, szakítás és kibékülés, otthoni vallomás, telefonbeszélgetés a két szerettem között (intelligensen), könnyed csevej az éppen futó pasijával...váljak-vagy ne váljak, ki az igazi, menny és pokol ahogy K. Jenő mondja.
És most azt gondolom, hogy ezekben a dolgokban nem nagyon van igazság semerre, csak akadémikus. Az egyetlen gyakorlati igazság az, hogy mindenki tegye meg amit meg szeretne tenni, senki ne hagyjon ki semmi jót...és tudva tudja, hogy fel kell készülnie a legrosszabbra, ami csak elképzelhető, mert aztat bizony vállalni kell, ugyanis semmi nem megúszható. A kibekkelősök és megúszósok szívják meg a legjobban, még ha a látszat más is.
Egyszer szinte mindenkinek beakad a hármashorog, ha csak gondolatban is, de ez nem lényeg. Aki nem megy bele, az a gyáva úgyis szenved, és még otthon is kínoz a saját gyávasága miatt közvetve, aki meg úgy megy bele valamibe, hogy csak félig vállalja, hát az meg bizony magát rántja bele a kakiba az otthoni kedvessel együtt.
Sokszor, sokféleképpen megbántottam ugyan mindkettőjüket, de azt is gondolom, hogy az, hogy még ma is szeretnek, azt is bizonyítja, hogy közben valami olyat nyújtottam, ami miatt érdemes velem lenni. Mindíg törekedtem arra, -hogy amellett, hogy nekem jó-, nekik még jobb legyen, mint bárki mással, hogy többet kapjanak, mint amit ember adni képes.
A lelkiismeretem nem tiszta, vállalok minden szembeköpést, mert megérdemlem, de közben az van, hogy az összes "tragédiával" együtt boldog vagyok, hogy megtörtént, mert enélkül fele lenne az életem, és mert enélkül egyel kevesebb ember lenne, akinek boldogságot és támaszt nyújtottam.
És ha valamennyire felmenthetem magam, annak az az oka, hogy soha egyetlen pillanatra sem feledkeztem meg róluk, az Ő szempontjaikról, és ha igazságos nem is lehettem mindíg, de megpróbáltam a legkevésbé igazságtalan lenni, és a lehető legönzetlenebb.
Mert szeretem és tisztelem Őket.
És azt gondolom, hogy az én alkatommal, ami egyébiránt egyáltalán nem rendhagyó, ez a cucc benne van a lájfba, maximum a végállomás változó.
Na most akkor darálhattok befelé kedveseim az Úrban.
rktv
Bocs, hogy k*va hosszú a lé. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|