Keresés

1. Kíváncsian várom a Lex Borbélyt.

2. A horvátok valóban "egszerűen" megoldották, de ne feledjük, Horvátország sajátos helyzetét: egy fiatal állam, amelyik minden áron legitimálni akarta magát, s ehhez minél több horvátra volt szüksége. Másfelől közel sincs annyi "idegenbe szakadt" horvát mint magyar. Harmadrészt a tudzsmani politikát, amelynek része volt az állami rangra emelt nacionalizmus én óvakodnék modellként emlegetni. A románok nem oldották meg jobban mint más. Senki román nem kap automatikusan állampolgárságot, aki nem Romániában született. Más kérdés, hogy Románia és Moldova Köztársaság között egy sor kétoldalú egyezmény biztosítja a szabad utazást, diplomák ekvivalenciáját, ösztöndíjak odaítélését stb. Ilyen egyezmények Magyarország és Románia között is vannak, s a tehetséges magyar diplomatákon (is)múlik, hogy még több legyen, s a jelenlegieket betartsák (inkább ezzel kellene foglalkozni, mint a státustörvénnyel, de mindegy...) A lengyelek nem tudom, hogy oldották meg.

Írod: "Amit tudok, hogy ha vkinek kettős állampolgársága van (nekem is van) akkor az már más, különböző mint akinek egy van. ". Mi kellene motiváljon arra, hogy állampolgárságokat gyűjtsek. Én inkább azt szeretném, hogy több eszem legyen, mint állampolgárságom, de erre már csak minimális esélyeim vannak :-) De ha már annyira hiányzik az a fránya állampolgárság valakinek, hát kérvényezze. Erre minden törvénymódosítás nélkül, lehetősége van bárkinek.

Én elsősorban azért ódzkodom e dologtól, mert ismerem az állampolgársági jogviszony tartalmát. Tudom, hogy ez az állam és természetes személyek között jön létre és kölcsönös jogokkal és kötelezettségekkel jár. Minthogy alapvetően államellenes, liberális felfogású vagyok, úgy gondolom, hogy éppen elég nekem egy állam basáskodását, hülyeségeit elviselnem, nincs szükségem még egy másikra is. A kettős állampolgárság szorgalmazói - szerintem jóhiszeműen - összetévesztik az államot a nemzettel. Én akkor is a magyar nemzet része vagyok, ha nem vagyok magyar állampolgár. A nemzeti identitást - de ezt már írtam egyszer - nem lehet és nem is érdemes intéznényesíteni. Adminisztratív úton csak jogokat és kötelességeket lehet előírni, de ennek semmi köze az identitás-tudathoz.

3. Nacionalizmus ügyben továbbra sem értünk egyet, de ez nem baj. Nem tévesztem össze a sovinizmussal. A nacionalista nem gyűlöl más nemzetet, csak éppen elfogult, kritikátlan a sajátjával szemben. Ez valóban kisebb bűn, de nem bocsánatos.

4. Az MVSZ-el pedig egyebek közt az a bajom, hogy csak kizárólagos politikai megoldásokat fogad el (trianon revíziója, kettős állampolgárság stb.) Szerintem egy nemzeti integrációs szervezetnek nem lenne szabad egyetlen politikai doktrína zászlaja alá hívni a politikailag is sokszínű magyarságot. Kár, hogy az MVSZ a MIÉP fiókszervezetévé degradálta saját magát. Gondolom megérti, ha úgy vélem, nekem nincs ott mit keresnem.
A helyes irány szerintem a közös nemzeti, kultúrális értékek ápolása lenne, de ilyesmiről már rég nincs szó az MVSZ-ben.

Tisztelettel: Liba

Szerintem mindent meg lehet oldani ha van jószándék és erő mögötte. Milyen egszerűen megoldották a Horvátok, Románok, Lengyelek stb. Amit tudok, hogy ha vkinek kettős állampolgársága van (nekem is van) akkor az már más, különböző mint akinek egy van.

Egy biztos, nekünk akiket így szétszakítottak jogunk van különleges megoldáson ügyködni. Nem lehet arra hivatkozni, h. a Román törvények hivatalnoknál nem ismeri el. Hány hivatalnok van? Akinek ez problémás az nem kéri. Majd el kell érni, hogy ezt megváltoztassák.

A külhoni állampolgárság egy jó kompromisszum. Miért lehet nekem és még vagy 2 millió németnek kettős állampolgársága. Mivel nem Mo.-n született vki. akkor nem jár neki minden ami egy itt születettnek. Többet majd később, ha okosabb leszek.

A nacinalizmus nem negatív fogalom, csak összekeverték a sovinizmussal. A nacionalizmus nem vonja kétségbe mások hasonló jogát. Szerintem.

"Ehhez jogom van még akkor is,..merőben elhibázottnak tartok. Apropos.... Ebbe az irányba - szerintem - nem kellene ennyire belehúzni :-) "

Persze, hogy joga van. De mit tart elhibázottnak? Az új vezetést meg részben bojkottálják. Emberek akik nem fogadják el demokratikus játékszabályokat, ha nem ők győznek. Borbély Imre nem a kedvencem, hanem a barátom akit időnként kritizálok is.
Melyik irányba? Akkor melyik irányba kéne húzni.

Sokat vonakodtam, hogy írjak-e, hiszen nem kaptam érdemi választ a kettős állampolgárság jogi tartalmára vonatkozó kérdésemre. Végtelenül sajnálom, de Borbély Imre (meglehetősen sommás) magánvéleményét - bármennyire tisztelem is - nehezen tekinthetem úgy, mint a magyar kormány vagy akárcsak az MVSZ hivatalos törvénytervezetét a kettős állampolgárságról. Főként az érdekelne, hogy milyen új szabályozást képzelnek el a kettős állampolgárság szorgalmazói a jelenlegihez képest, miként kívánják áthidalni azokat a jogi problémákat, amelyeket ez felvet (az állampolgárságra vonatkozó magyar törvény kimondja, hogy semmilyen megkülönböztetés nem alkalmazható a magyar állampolgárok között, hogyan vonható meg ilyen körülmények közt a szavazati jog, miként gyakorolná az állampolgárok nyilvántartására vonatkozó kötelezettségét a magyar állam az országhatárokon kívül élő magyar állampolgárok esetében, hogy csak kapásból említsek két példát).
Ameddig ezeket a kérdéseket nem tisztáztuk hivatalosan, jogszabály-tervezet formájában (és nem egy tisztségviselő bővített mondatának szintjén), addig fölösleges bármilyen vita.

A nacionalizmus megítélését illetően különbözőek vagyunk. Szerintem a XXI-ik században a nacionalizmusnak nincs semmilyen pozitív tartalma (már ha volt egyáltalán valamikor). Nem tévesztendő össze a hazaszeretettel, ami természetes és mélyen emberi érzés. A nacionalista olyan mint a rossz szülő. Saját gyermekét hibátlannak, tökéletesnek, saját magát pedig csalhatatlan ítéletűnek tekinti.

Az MVSZ honlapját pedig valóban ritkán látogatom. Nem tehetek róla, de nem vagyok az "MVSZ-fun club" tagja. (hogy finoman fogalmazzak). És azt hiszem, hogy ez nem az én hibám. Az MVSZ ajánlata nekem nem tetszik, visszautasítom. Ehhez jogom van még akkor is, ha Patrubányék a lelküket teszik ki olyasmiért amit én merőben elhibázottnak tartok. Apropos. Ugyancsak az Ön kedvence, Borbély Imre mondotta: "A politikai cselekvésnek nem a hatékonysága, hanem az iránya fontos. Ha rossz az irány, akkor jobb az alacsonyabb hatékonyság". Ebbe az irányba - szerintem - nem kellene ennyire belehúzni :-)

Tisztelettel: Liba