|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
hajnalpír
2000-06-21 01:35:50
|
66
|
Kedves Ibolyka, hát maradjon! Én elolvasom
mindegyiket az biztos.
Egyszer egy parkban beleszerettem egy Dawn-kóros
kisgyerekbe. Nagyon.
A mamája mesélte, hogy mennyire kiborítja a kölyköt,
ha bármi mozdul ahhoz képest, amit megszokott.
Elég egy cipő, ami eddig a polcon volt az előszobában,
és nem találja...vagy bármi.
A új rövidnadrágról jutott eszembe.
üdv.
Aurora |
|
Előzmény:
 |
ibolyka
2000-06-21 01:19:20
|
65
|
Ma jól megszidott anyukám. És fogalmam sincs mi baja van velem.
Ma is, mint mindig elkísértem őt a fürdőbe. Mentünk fel az emeletre és maga elé engedett. Észrevette, hogy hátul szakadt a nadrágom. És elkezdte hajtani a magáét.
Mi a fenének vetted fel, hisz tele a szekrényed másikkal. Miért nem szólsz, ha elszakad, piszkos lesz. Most itt éghetek miattad.....
Pedig semmi rosszat nem csináltam!! Felvettem kedvenc rövid nadrágomat. Tehetek róla, hogy elszakadt? Most anyuci megfenyegetett, holnap vesz másikat és, majd azt kell hordanom. Pedig én nagyon szeretem pont ezt. Ezek a felnőttek valahogy nem akarják megérteni, hogy én azt szeretem, amihez hozzá szoktam. Miért jó, anyucinak mindennap más ruhát felvenni?
autika
Anyuci megjegyzése:
bizony egy autista fiúcska anyukája - ha nem akar idegronccsá lenni - egyik legfontosabb tulajdonsága: tud köpni arra, mit szólnak hozzá a többiek.
Igaz a hazafelé tervezett Centrál kávéház ugrott, de séta a városban maradt, legfeljebb gondoltak valamit rólam, a mögöttünk sétálók :-))
Ibolyka
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|