Keresés

Részletes keresés

Nannics Creative Commons License 2000-06-20 09:25:06 64
Kedves Yoo!

Pedig vannak, akik elmesélték az velük történteket, igaz nem itt, hanem a HUSZ egyik topikjában, most nem jut eszembe, hogy melyik. Abban persze én sem vagyok biztos, hogy ez jelentett nekik bármiféle megkönynebbülést vagy segítséget.
Szerintem azért, ha már itt páron azon gondolkodnak, hogy ez nem jó, és tenni kellene valamit, akkor ez azt jelenti, hogy a társadalomban valamennyire megjelent ez a probléma a felszínen is, beszélünk róla. Persze, lehet, hogy nagyon lassan fognak változni a dolgok, de remélem, hogy fognak.

A hozzászólás:
Yoo Creative Commons License 2000-06-19 18:36:53 57
Én a valóban extrém esetekre gondoltam, mármint akkor TÉNYLEG kell szólni valakinek. Hogy van e eredménye? Nem tudom, de ha meg sem próbáljuk, hogy maradhat tiszta a lelkiismeret? Vannak esetek, amikor bármennyire is családpárti vagyok, jobb az intézet, mert élet múlhat rajta. Különösen elszaporodtak az egészen kiskorú gyermekek elleni cselekmények, és mint mindenki tudja, őket könnyebb egy családnál még elhelyezni. Az, hogy az örökbeadási procedúra miért lassú, és olyan amilyen, megint egy külön téma. Sajnos kis pont vagyok ahhoz, hogy ezen változtassak, bár lennének ötleteim. Rossz tapasztalataim nekem is voltak már. Egy ismerősöm, aki a közelünkben lakik, rendszeresen magára hagyta éjszakára az én kisfiamnál fél évvel fiatalabb gyerekét. Szinte születésétől fogva. Az, hogy mennyit járattam a pofám neki, nem ecsetelem, vastag bőr van a képemen, sokáig hadakoztam vele. Aztán meguntam, és beszélgettem erről a védőnővel. Megkértem szépen, hogy ne emlitse meg, hogy beszéltünk, de mivel elég egyszerű lélek az emlitett leányzó, ha rákérdez, beismeri, és kicsit ráijeszthetne, biztos voltam benne, hogy sikeres lesz. Gondolta, ezzel esetlegesen megelőzhető egy tragédia. Nos, kb. két hónap múlva nem hagyott a kiváncsiságom nyugodni, és csak úgy mellékesen megkérdeztem a lánytól, hogy volt e náluk mostanában a védőnő, mert nálunk igen. A válasz NEM volt! Se köpni, se nyelni nem tudtam, most ezek után mit mondjak a drága védőnőnek? Aki hozzánk persze rendszeresen eljárt rabolni az időmet, holott nagyobb szükség lett volna őt látogatni. Csak a kellemetlen feladatokat úgylátszik még azok sem vállalják fel szivesen, akiknek pedig a kötelességük lenne. Úgy látszik, nálunk jobban érezte magát. Szerencsére a kisgyerek helyzete, ha átmenetileg is, de jobb, most a nagyszülők nevelik. Mindenesetre ez a rossz tapasztalat, kudarc, nem szegte kedvemet, ha kell, ismét megteszem.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!