Keresés

Részletes keresés

pok_ussz Creative Commons License 2000-06-19 14:41:18 50
"A másik érdekes része a dolognak, hogy miért nem kértem segítséget valakitől? Ezen nagyon sokat gondolkodtam. Egyszerűen egy gyerek szerintem annyira függ a szüleitől, hogy nem fordul meg a fejében, hogy a szüleiről bármi rosszat mondjon. "

A felvetett kérdésre saját tapasztalatom az, hogy azt az állapotot tekintettem gyermekfejjel _természetesenek_. Hogy az anyám bármikor megverhet, még ha nincs is igaza. Még ha 3 napig nem is látom, s egyedül hagy a lakásban. Ha két nap elteltével úgy ropogtattam a száraz kenyeret, akkor is. S miután részegen hazajött, akkor is ő volt az _anyám_.

Benned ez akkor nem merült fel?

iceberg Creative Commons License 2000-06-18 19:11:49 14
Nannics,mindjárt elbőgöm magamat! :((
Tudod,min gondolkodom?
Azon,hogy ezek ellenére hogyan tudtál ennyire toleráns maradni? Én legalábbis ilyennek ismertelek meg a hozzászólásaid (pl.cigány-topic) alapján.Vagy lehetséges az,hogy a személyiséged az átlagnál is türelmesebb? Esetleg ez segített elviselni a dolgokat? Lehet,hogy emiatt nem lázadtál?

Nannics,ne válaszoljál,ha nem akarsz,( tényleg!!),de kíváncsi lennék,milyen most a mamáddal
a kapcsolatod.Meg tudtál bocsájtani neki? És arra rájöttél (sejted- e),hogy hármótok közül miért
"csak" ,ill.miért éppen téged bántott? Mert lány vagy,avagy mert te voltál a legkisebb?
És a papád? Neki nem szólhattál volna? Vagy tudott erről?

Sajnállak.És tisztellek azért,hogy le merted írni mindezt.
Biztosan nem volt könnyű.

A hozzászólás:
Nannics Creative Commons License 2000-06-18 17:43:30 12
No, hát akkor itt kezdődjék az első "élménybeszámoló".

Szüleim köbö hatéves koromban elváltak. A mamám ebbe teljesen belerokkant, egyedül nevelni három gyereket. No, ennek egyenes következményeként alkoholista lett. Két idősebb fiútesóm van, azaz én vagyok a legkissebb. Fúú, elég nehéz, meg szerencsére már nagyon régen volt. Szóval, a mamám egész rendszeresen vert. Mindenféle indokkal, mert rendetlenség van, mert nem mosogattam el, mert késtem, vagy akármi. Többnyire akkor bántott, ha ittas állapotban volt. Nekem az egészben az volt a legfurcsább, hogy soha senki nem szólt, hogy ugyan már, nem kéne. Valószínűtlennek tartom, hogy a szomszédok nem hallották, mert ez azért nem egy halk dolog. Az egész ház tudta, hogy mi történik, és soha senki nem szólt semmit, kedvesen mosolyogtak a mamámra, dumcsiztak vele...A másik furcsa része a dolognak az volt, hogy a tesómékat soha nem bántotta a mamám. Nagy ritkán előfordult, hogy a tesómék valamilyen fondorlatos módon leállították a mamámat, de ez tényleg nagyon ritka volt. Előfordult az is, hogy mezitláb szaladtam a házban egy barátnőmhöz és a mamájához. Ahogy emlékszem, akkor a barátnőm mamája próbált beszélni a mamámmal, de nagyon udvarias volt a próbálkozás. Aztán elköltöztem otthonról. Az egyik tesóm még mindig a mamámmal él, ami nem baj, csak valahogy ő már egészen máshogy emlékszik a dolgokra. Őt soha nem bántotta a mamám, ha látta, hogy megint részeg, akkor egyszerűen fogta magát,és elment otthonról. Én sajna nem mehettem. Ezért valahogy neki átmosódott az egész, ráadásul (29 éves) neki nem érdeke, hogy bármi rosszat mondjon a mamámra, mert a mai napig a mamám mos, főz...rá. Nekem ez iszonyat furcsa, mert mára a dolog úgy néz ki, hogy a mamám soha nem bántott engem...
A másik érdekes része a dolognak, hogy miért nem kértem segítséget valakitől? Ezen nagyon sokat gondolkodtam. Egyszerűen egy gyerek szerintem annyira függ a szüleitől, hogy nem fordul meg a fejében, hogy a szüleiről bármi rosszat mondjon. Hiszen annak ellenére, hogy mondjuk bántják őt otthon, a szüleit akkor is szereti, akkor is az az ember az ő mamája, papája. Ráadásul ilyenkor az ember egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy nem az lesz a válasz, hogy a bántalmazott a hiábás, és el kell viselnie a bántást. Én azt láttam, hogy habár az egész ház tudja, hogy mi történik, valahogy mégis mindenki nagyon kedves a mamámmal.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!