Demokrata, május 18.
Szekszárdi állásfoglalás
Május 5-én az Erdélyi Körök Országos Szövetségének szervezésében Szekszárdon konferenciát tartottak Magyarok együtt
címmel. Ezen részt vettek az erdélyi, vajdasági, a hazai politikai közélet jeles személyiségei, a Külügyminisztérium és a
Határontúli Magyarok Hivatalának képviselői, valamint az EKOSZ valamennyi tagszervezetének delegátusai.
Az értekezleten a mellékelt állásfoglalást fogadták el.
* * *
Deák Ferenc mondta ki azt az igazságot, hogy egy nemzet életében csak az vész el végérvényesen, amiről az önként
lemond. Az idén, 2000. június 4-én lesz 80 éve annak, hogy az internacionalista ábrándokat kergető nemzetietlen erők
prédájává vált magyar főhatalom tétlensége folytán a győztes hatalmaknak sikerült országunkat megcsonkítani, nemzetünket
szétszabdalni.
A negyvenéves kommunista internacionalizmus éppenséggel azon fáradozott, hogy a magyarság szabadságvágyát kioltsa,
figyelmét a jogos igényeiről elterelje, és nemzeti öntudatát elsorvassza. Generációk nőttek fel úgy, hogy legfeljebb az ország
történelmét ismerték, de nem a nemzetét. Ennek a kultúrpolitikának pusztításai máig is hatnak.
A posztkommunista korszak alternatívái döntően megnövelték a nemzet érdekérvényesítésének politikai mozgásterét. De az
integrálódó Európa elvi és gyakorlati síkon is lehetővé teszi a nemzeti integráció új – pozitív – lehetőségeit.
Az új lehetőségeket a rendszerváltás utáni magyar kormányok mindeddig nem használták ki. Továbbra is az amputációs
politika útján haladtak, melynek lényege nemcsak az elcsatolt területekről, hanem az ott élő magyar közösségekről való
lemondás is. Az amputációs fájdalmakat tüneti kezeléssel, segélyekkel igyekeztek enyhíteni.
A nemzet újraszerveződésének jogi alapját a magyar állampolgárság kiterjesztése jelentené, minden azt igénylő magyarra.
Az első eltérést az általunk helyesnek ítélt irányba a mostani kormány teszi, amennyiben valóra váltja a státustörvényt. A
törvénynek két alapvető kérdésre kell választ adnia: jogi választ arra, hogy kik minősülnek külhoni magyarnak, és empirikus
választ arra, hogy közülük kik azok, akik az új jogosultsággal élni kívánnak. Véleményünk szerint a státustörvény
jogalanyainak körülhatárolásában a követendő példa a népi németség törvényes meghatározása – vagyis a német
származás, nyelv, neveltetés, kultúra, valamint a németség vállalása – lenne. Az utóbbi évtizedekben ezt a törvényt több millió
esetben alkalmazták. Bármilyen integratív rendezésnek a státustörvény e két elemére kell épülnie.
Ezt veszi figyelembe az a dokumentum is, amelyet a Világszövetség Erdélyi Társasága Bécsben az EBESZ-konferencián
általános európai megoldásként, rendezési eszközként ajánlott. A külhoni állampolgárság gondolata az angol többszintű
állampolgárság mintájára, és a több éves "kettős állampolgárság"-vita eredményeként született. Lényege a kétszintű magyar
állampolgárság: a teljes körű honi és a korlátozott jogosultságú külhoni. A külhoni állampolgár rendelkezne magyar útlevéllel,
magyarországi munkavállalási joggal és hozzájárulásával arányosan részesülhetne a magyar szociális juttatásokból.
Letelepedése viszont továbbra is szabályozott maradna.
Kötelességünk rámutatni arra, hogy Ausztria kivételével az összes környező állam de facto kiterjesztette állampolgárságát az
egész nemzetre. Ezzel szögesen ellentétes viszont a többségi politikához mind inkább kötődő határon túli magyar
érdekvédelmi szövetségek álláspontja. Az RMDSZ román kormánypártként cselekvő résztvevőjévé vált a román nemzeti
integrációs politikának. Köztudott, hogy az utóbbi hetekben, hónapokban moldáviai román tömegek kapták meg rövid
eljárással a teljes körű román állampolgárságot. Mindeközben az RMDSZ jelenlegi csúcsvezetése végig ellenezte a magyar
nemzeti integráció jogi előfeltételének, a magyar állampolgárság kiterjeszthetőségének törvénybe foglalását.
Az európai dokumentumok ismeretében kijelentjük, hogy a külhoni állampolgárság semmiféle veszélyt nem hordoz, ellenben
rendez egy alapvető emberi jogot: a saját nemzethez tartozás jogát. Következésképp kijelentjük, hogy nem tudunk elképzelni
egy olyan európai integrációt, amely nem jár összmagyar integrációval.
Reményünknek adunk hangot, hogy az országvesztő nemzetietlen erők további visszaszorítása, valamint a határon túli
"legitim" magyar szervezetek belső tisztulása megteremti annak a politikai realitását, hogy továbblépve a státustörvény útján,
a közeljövőben a külhoni, illetve teljes jogú állampolgárság illesse meg a státustörvény alanyait.
Mit szoltok hozza?
Miert kellet erre ilyen sokaig varni?
Kivancsi vagyok Magyarorszagon kik fogjak ezt akadalyozni es megmagyarazni, hogy ez rossz (van egy-ket tippem)
Gurg
| 
