Autista gyereket nevelő szülői közösségünk elhatározta, hogy igyekszik a mi társadalmunkkal is megismertetni milyenek is az autisták.
Azért, hogy a nem érintettek is tájékozottak legyenek, hogy az autisták ne csodabogarak legyenek, hogy jó szándékú emberek könnyebben tudjanak segíteni - kis és nagy ügyekben.
Hogy az autisták könnyebben tudjanak egy elfogadó társadalomba beilleszkedni.
Hogy ne kelljen eldugott, rossz adottságú intézményekben sínylődniük.
Legyen a topic-ban szereplő fiúcska : Autika.
Megszülettem. Szép, formás fiúcska voltam. Szüleim és bátyám már nagyon vártak.
A világ legeslegjobb fiúcskája voltam. Nem sírtam, nem türelmetlenkedtem.
És szopni sem akartam, pedig anyukám szoptatás párti volt.
Anyukám megélégelte jóságom. És mondta fűnek-fának, körzeti orvosnak, mindenkinek. Túl jó ez a gyerek.
De az orvos csak nyugtatgatta anyukám - ugyan mit akar? Hisz olyan aranyos ez a gyerek!
Ez így ment 9 hónapig, míg bátyám osztályfőnöke azt nem modta mamámnak: van nekem egy barátnőm. Neki is hasonló gondjai vannak a fiával. Nem haragszik meg, ha megkérdem ő kivel nézette meg a gyerekét?
Anyukám természetesen nem haragudott és elfogadta a felkínált segítséget.
Remélem, hogy nénik, bácsik szívesen fogják fogadni történetem folytatását.
Remélem más anyukák, apukák is csatlakoznak történetemhez.
Autika
|