Sziasztok!
Mumu elkövette a második hibát: először, hogy ide meghívott, most pedig direkte felszólított, hogy szóljak hozzá! Nos ezek után mán csak hozzája szólok a gyerekvállalási kedvhez, ami itt fennforog.
Szerintem - ellentétben a közvélekedéssel - a gyerekvállalási kedv nem elsősorban pénzkérdés. Bár nem tagadom, hogy vannak olyanok, akiknek ez tényleg pénzkérdés, de szerintem lényegesen kevesebben, mint ahányan ezt mondják. Ezért én szkeptikus vagyok a kormányzati erőfeszítések eredményét illetően, miközben 1. nem tudok jobb eszközt pillanatnyilag, 2. a zuhanást lassíthatják ezek az eszközök, 3. minden az egészséges, többgyerekes családokért elköltött forintot jó társadalmi befektetésnek gondolok. Adja Isten, hogy ne legyen igazam, és pzoitív fordulat álljon be a demográfiai helyzetünkben.
Én úgy gondolom, hogy minden ember valamilyen referencia csoporthoz méri magát (család, barátok, munkatársak, sporttársak, egyháztagok, párttársak, stb. , illetve ezen átfedő csoportok valamilyen kombinációjához). Ezekben a csoportokban nagyjából homogén az értékrend, az elvárt életszínvonal, karrier, stb. Magyarországon ma a legtöbb rétegben az a közvélekedés alakult ki, hogy a (több) gyerek vállalása csapás. Csapás anyagilag, csapás az anya karrierjére, de könnyen lehet, hogy az apáéra is, a szülők szabadságára, a család jövőjére elviselhetetlen terheket ró, stb. Ez alapvetően megnehezíti, szinte lehetetlenné teszi az egyes párok számára, hogy egyáltalán több gyereket tervezzenek. Ez nyilván a vallott közös értékrendből fakad, aminek most néhány elemét emelném ki, amelyek nem kedveznek a gyerekvállalásnak:
- a fogyasztói társadalom értékei, ahol az anyagi javak, szolgáltatások minél nagyobb fogyasztása jelenti az önmegvalósítást,
- a könnyű, gyors boldogulás hamis illuziója, amit legalábbis más csoportoknál felfedezni vél szinte mindenki, és törekszik is erre,
- a lányok karrierorientáltságra nevelése, amelyben a gyereknél lényegesen hangsúlyosabbá vált az egyetemi/főiskolai képzettség,
- a megszületett gyermekek anyagi javakkal, lehetőségekkel nagyon magas szinten való ellátásának igénye, ami azt sugallja, hogy egynél több gyereket ilyen szinten úgyse tudnánk ellátni,
- a tartós holtomiglan-holtodiglan tervezett kapcsolatok helyett előtérbe kerültek az ideig való kapcsolatok (amíg mindkettőnknek jó, aztán majd szétválunk...), márpedig a gyerekkel valamit csinálni kell akkor is, ha a kapcsolat felbomlik...
Biztos lehetne még sorolni. Mindenesetre hasznos lehet megnézni az ellenpólust. Ma Magyarországon döntően két réteg vállal kettő-háromnál több gyereket, a lumpen réteg, illetve a vallásos családok. (A kettő időnként átfed, de itt most az egyszerűség kedvéért két diszjunkt csoportnak veszem.) A lumpen réteghez nemigen tudok/akarok hozzászólni, de a vallásos családok szerintem éppen azért vállalnak több gyereket, mert más értékek mentén szerveződik az értékrendjük. (Én protestánsként semmi direkt egyházi ráhatást nem kaptam a sok gyerek vállalására, de szvsz a katolikusoknál se kézi vezérléssel működik a dolog, tahát nemigen hiszem, hogy nagy katolikus tömegek nem élnének a fogamzásgátlással, csak azért mert az felekezetük tiltja, nem kevesen abortuszon is átesnek egyszer-kétszer:-((( Nan, Mgábor javítsatok ki, ha rosszul látom!) Szóval a fenti értékekkel hogyan állunk:
-a fogyasztói társadalom anyagi értékeivel szemben nem immunisak, de tudnak más, szellemi értékekől is, és legalább elvileg vallják, hogy ezek felette állnak az anyagiaknak,
-a lányok nevelésénél hangsúlyozottabb érték az anyaság, mivel az egész referenciacsoportban több a gyerek, szvsz több pozitív példát is látnak arra, hogy mennyire kreatív, egész embert, bölcsességet kívánó feladat családanyának lenni, ez egy megbecsült szerep,
-a megszületett gyermek anyagiakkal való ellátása - megint csak a szellemi értékek nagyobb súlya miatt - kevésbé hangsúlyos, bár nyilván itt sem immunisak a vallásos családok se. Viszont mivel a referencia csoportban tipikusan elfogadott pl. a ruhák öröklése, továbbadása, az olcsó nyaralási lehetőségek megkeresése, az egymás segítése, ezért sok minden - alacsonyabb szinten ugyan - de megoldható,
- a kapcsolatok deklaráltan holtomiglan-holtodiglan szólnak, még ha később zátonyra is fut egyik-másik, akkor is ez a deklarált cél.
- az áldozatvállalásnak bizonyos megbecsültsége, legalábbis elvileg ez mindenképpen érték.
Végül hogyan éltem/élem ezt meg személyesen. Én nagyon sok ajándékot kaptam eddigi életem során, a családot - szüleim, testvéreim, de nagynénéim, nagybátyáim, unokatestvéreim is - amibe beleszülettem, a feleségemet, a gyermekeimet, a barátaimat, a szakmámat, a munkahelyemet, a lakásomat, az autómat, stb. Ez nem azt jelenti, hogy nem jelentett szinte mindegyik időnként nagyon sok nehézséget, kínlódást, sokszor lemondást, időnként tragédiát (súlyos betegségek, hirtelen és lassan bekövetkező halálesetek, stb.). Nehogy azt higyje valaki, hogy milliomos vagyok, ahhoz még kell egy kis infláció :-))), a házam nagyon szép helyen van, de elég ócska, a kocsim lassan 10 éves lesz, közalkalmazottként dolgozom. De ugyanakkor nagyon sok örömöt, szeretetet is kaptam, a kettő szvsz egyensúlyban van, vagy méginkább pozitív a szaldó. A sokféle ajándék közt lassan az csapódott le bennem, hogy szvsz a legfontosabb érték, amit itt a földön az ember kaphat, a tartós, harmonikus, szeretetteljes emberi kapcsolat! Ezért érdemes áldozatot vállalni.
Különben mindenkinek ajánlom, hogy olvasson bele a Szülés-terhesség, illetve a Kismama-Kisbaba topikokba, ha nyűgös vagyok sokszor megteszem, annyi bájos, üdítő kedvességet, gyengédséget, boldogságot kevés helyen találni.
haliho
|