Kedves Mumu!
Az osztrák kat.egyházban valóban eléggé látványos az engedetlenség és a hitehagyás: az utolsó idôk egyik jele.
Ami a pápát illeti - nos, azt nem tudom elhitetni veled és más nemkatolikussal, hogy a Szentlélek vezeti (ôt és általa az Egyházat), hogy a történelem legnagyobb pápája és korunk legnagyobb kiválasztott szentje, ahogy sok katolikus hiszi. Ami érthetetlen benne, az annak a következménye, hogy teljesen alárendeli magát Isten akaratának; ahhoz tartja magát, ez pedig nem egyezik kisebb-nagyobb csoportok, esetleg tömegek érdekeivel. Ôk ezért konoknak, konzervatívnak, egyébnek tartják. A harmadik fatimai üzenet nyilvánosságra hozatala érthetôbbé teheti a pápa viselkedését.
Tájékoztatásul, ha érdekel, idéznék majd az 1947-ben szentté avatott Louis-Marie Grignion de Monfort (1673-1716) sugalmazott írásából (Értekezés a tökéletes Mária-tiszteletrôl), amely több jövendölést is tartalmaz az utolsó idôk nagy szentjeirôl, s számodra is magyarázatot adhat a pápa különleges Mária-tiszteletére ill. a szentév jelentôségére. "A puding próbája az, hogy megeszik" - mondhatjuk persze a jövendölésekre is, de elfogadhatjuk a szentírás szavait is: ‘Emberi elhatározásból ugyanis sohasem született jövendölés, hanem csak a Szentlélektől sugallva Isten megbízásából...’ (2Pét 1,21)
* * *
"E könyv olvasása határozott fordulatot jelentett életemben. Fordulatot mondok, holott hosszú belsô útszakaszról van szó, amely egybeesett a papságra való felkészülésemmel. Akkoriban került a kezembe ez az egyedülálló kis mű, azon könyvek egyike, amellyel kapcsolatban nem elegendô, hogy az ember ‘olvasta’. Emlékszem, hogy sokáig mindenhova magammal hordoztam, még a szódagyárba is ... Mindig újra és újra visszatértem egyes részeihez. Hamar észrevettem, hogy a könyv barokk stílusa mögött valami alapvetô dologról van szó. Az lett az eredménye, hogy gyermekkoromnak, sôt kamaszkoromnak Krisztus édesanyja iránti tisztelete egy új magatartásnak adta át a helyét, olyan, a hitem legmélyébôl fakadó áhítatnak, amely szinte magából a szentháromsági és krisztológiai valóság középpontjából eredt."
"Így, amíg azelôtt attól féltem, hogy a máriás jámborság eltakarja Krisztust, ... felismertem, hogy a valóság egészen más. ...
A tökéletes Mária-tisztelet - elengedhetetlen annak, aki fenntartás nélkül akarja odaadni magát Krisztusnak és a megváltás művének. Minél inkább a megváltás valósága lett belsô életem központjává, annál inkább tűnt számomra a Máriára ráhagyatkozás Szent Grignion Lajos szellemében a legjobb eszköznek arra, hogy gyümölcsözôen és hatékonyan részesedjem e valóságból, hogy merítsek belôle, és kifejezhetetlen gazdagságát másokkal megosszam. ...
Az így kialakított máriás áhítatom azóta is tart bennem. Belsô életem és spirituális teológiám szerves része. A szerzô egyfajta ‘rabszolgaságként’ határozta meg jámborságát. E szó megütközést kelthet kortársainkban. A magam részérôl nem látok itt semmi nehézséget. Úgy gondolom, itt egyfajta paradoxonról van szó, amilyeneket gyakran találunk az Evangéliumban: a szent rabszolgaság szavak azt jelölik, hogy nem tudnánk alaposabban kiaknázni szabadságunkat, az Isten nekünk adott ajándékainak legnagyobbját. Mert a szabadság azon a szeretetmércén mérhetô, amekkora szeretet tôlünk csak telik.
Hozzá kell tennem, hogy a Krisztus édesanyjához fűzôdô legszemélyesebb és legbensôségesebb lelki kapcsolatom fiatalságom óta ahhoz a nagy máriatiszteleti áramlathoz kapcsolódott, amelynek Lengyelországban megvan a maga története ..."
...
"Egy állítólagos keresztény lélekelemzésnek azok a kísérletei, amelyeket a lelkiségre és a Mária-dogmákra alkalmaznak, ellenkeznek tapasztalatommal. Következtetéseim homlokegyenest ellenkezôek: amilyen messzire csak vissza tudok emlékezni, a Krisztus édesanyja iránti tiszteletem ahhoz segített hozzá, hogy figyelmes legyek a Nôvel szemben és csak növelte tiszteletemet misztériuma iránt."
(id. Ne féljetek! - André Frossard és II.János Pál pápa párbeszéde. Szt.István Társulat, Bp., 1986.
|