Oszinten megmondom, kurvara nem hatodok meg tole, hogy Saturn es a haverja milyen zenekarban jatszik, a velemenyukbol es az irasaikbol adodoan nem hinnem, hogy az en vilagom, nem is kivanok kulonosebben melyrehato ismeretsegbe bonyolodni veluk.
Ugy terveztem, ez egy jo kis anyazos beiras lesz, de rajottem, erre semmi szukseg, Supertzar es a tobbiek remekul megvedtek a BANDAT helyettem is.
Azert annyit leirnem, voltam Manowar koncerten, 2x is, es alig varom, hogy jojjenek ismet. Nem csak Manowart hallgatok, szoval nem vagyok elvakult fanatikus.
De vegyetek eszre, a zene nem csak a szovegekrol szol, hanem fokent az erzesekrol, amit ki tud valtani beloletek.
A Manowar szovegei egyszeruek, tisztak. Olyan emberek szovegei, akik huek tudtak maradni magukhoz, az elveikhez es a mondanivalojukhoz evtizedeken keresztul, es azt hiszem ezt nagyon kevesen mondhatjak el magukrol.
Es kurvara nem erdekel, hogy a szovegek nem Lennoni, vagy Morrisoni melyseguek, ha amikor a zenet hallgatom, azt erzem, hogy ELEK, erzem ahogy a szivem pumpalja a veremet az ereimben, hogy folgyorsul a pulzusom, hogy elragad a szenvedely. Ha depresszios vagyok, segit, ha csak porogni akarok, akkor is. Szoval a Manowar egy hangulat, egy eleterzes.
Kedves Saturn, azt irtad, pokhendi es undorito hangnemben, hogy ide irsz, mert itt talaljak el fikazo soraid azokat akiknek szanod. Es majd atugorjak, ha nem akarjak elolvasni, ha meg elolvassak, akkor majd lenyelik.
Tudod, van egy par otletem, hogy te meg mit nyeljel le, bar azt foleg lanyok szoktak....
udv
Levi |