Keresés

Részletes keresés

KÁGÉ Creative Commons License 2000-05-29 16:22:48 144
Kedves Nan!

Alapvetően egyetértünk, egy ponton folytatnám a csevelyt:

"A "jol kell viselkedesben" benne van mar az ertek megfogalmazasa is. Vagyis az a jo, "aki nem bantja a masikat, aki uralkodik magan, es aki le is tud mondani vagyairol".

Sajnos a közfelfogás szerint egy gyerek akkor viselkedik "jól", ha egy helyben ül, nem lóbálja a lábát, és csendben van. Ez pedig egy gyerek számára természetellenes magatartás. Ismered véletlenül Ilse Tielsch (vagy valami hasonló): Elefánt az utcánkban c. könyvét? Van benne egy novella a boldog gyerekkorról... Ha nem felejtem el, begépelem neked. Rövid, de kifejező!

Üdv

KÁGÉ

A hozzászólás:
Nan Creative Commons License 2000-05-29 15:50:19 143
Kedves KAGE,

Felreertesz, en sem vagyok hive a szelsosegnek a nevelesben, csak hat valami olyasmit mondtam allito modban ami szerintem ennek a tragikus gyerekgyilkossagnak a hatereben lehet. Ha jol tudom, itt nem roszmodu szuloi hattar volt, a gyerekek specialis iskolaba jartak, altalaban mindenhez hozzajuthattak mint pl. mobiltelefon, lancosbot es meg olyan viselkedesmodellhez is, mint fotozas celjara megkotozni valakit(?).

Az esemenyekbol kitunik, hogy a motivaciok abbol fakadtak, hogy nem tudtak toleralni tarsuk "termeszetes kivancsisagat", azon okbol, hogy "termeszetes jog egy mobiltelefon feletti kizarolagos rendelkezes, "mert az enyem", ami egy masik gyermek szinten jogos es termeszetes igenye (a mobil iranti erdeklodes) konfrontalodott, es ugy fejezodott ki, hogy az egyik gyerek jogosnak velt "szukseglete", mely szerint ezen serelmet peldamutato eroszakkal kell megtorolni, erovel ervenyesitette, a masik gyermek valoban jogos szuksegletevel szemben, vagyis az elethez valo jogaval szemben.

Asszem ez mar nem nevezheto normalis es "termeszetes allapotaban" toleralando "igenynek, szuksegletnek". Szerintem erre az esetre is igaz, hogy a kivalto, es motivalo gyokerei meeszbbre vezetnek. Persze biztos Te sem erre gondoltal, mert ez az eset egyertelmuen sulyos szelsoseg.

Nekem az a tapasztalatom, hogy azok a gyerekek, akiket kisgyerek korukban nem korlátoznak túlságosan, valóban nehezen tolerálhatók hét-nyolc éves korukban, viszont kedves, udvarias gyerekekké válnak tizenévesen. Sokkal kedvesebbé, figyelmesebbé, mint a kicsi korban megregulázottak!

Szerintem csak akkor lesz valakibol kedves es figyelmes ember, olyan aki hasznosan egyutt tud mukodni kornyezetevel, ha idoben rajon, hogy a sajat vagyait erdekeit nem helyes, v. lehetetlen minden helyzetben ervenyesiteni, meg ha rajon, hogy van haszon a kornyezetevel valo egyuttmukodesben, kommunikacioban, jo viszonyban. Ezt meg lehet tanulni, meg lehet tapasztalni kicsiben, fiatalon, de ha ez nem kovetkezik be, mert latszolag mindent megkap, mindig igaza van, akkor erre ra lehet jonni kesobb, csak ez fajdalmasabb konfliktusokkal kovetkezmenyekkel jar, valamint hoszadalmasabb is.

Asszem a vitat felveto gyermekgyilkossagnal ez eleg plasztikussan latszik. Ha idejeben megtapasztalja a gyermek, hogy nem kaphat meg mindent, ha megtanulja, hogy nem teheti azt meg mindig amit akar, akkor talan nem jutottak volna el ebben az esetben idaig. Asszem ilyen kovetkezmenyek melett erdemes vallani a kockazatot mely a gyermek lelki fejlodeseben mint kockazat jelentkezik, ha nevelik.

Márpedig ezt akkor tanulja meg, ha a szülei odafigyelnek az ő szükségleteire, és nem korlátozzák azokat túlságosan.

Igen, persze, csak azt mar nem neveznem a gyermek jogos szuksegletenek, ami masok jogos szuksegletei rovasara ervenyesul.

Szerintem az a gyerek, aki mindig "jól" kell viselkedjen, az azt tanulja meg, hogy a kisebbek,
gyengébbek vágyaival, igényeivel nem kell foglalkozni, erőszakkal korlátozni lehet másokat, ha azok nálad gyengébbek.

A "jol kell viselkedesben" benne van mar az ertek megfogalmazasa is. Vagyis az a jo, "aki nem bantja a masikat, aki uralkodik magan, es aki le is tud mondani vagyairol". Igy teny, hogy belso konfliktus keletkezik a gyermek lelkeben feltoro termeszetes vagyai es a szukseges kontroll kozott, de asszem ez egy olyan ar, amit a civilizacioert es az egymas melett ellesert erdemes osztarsadalmilag vallalni.

Ezzel szemben nem nehez megfogalmazni, a "nekem van igazam mert en mondom, az az ugyes aki ervenyesiteni tudja akaratat, valamint minden jar neki" szemleletet, ami szvsz jellemzobb jelen esetunkre.

En sajnos csak olyasmiket tapasztaltam, hogy ha valakivel szemben alig volt viselkedesbeli es egyebb kontroll-kovetelmeny allitva, (pl. Waldorf fele iskolaba jartak) az rendszerint kesobb is ugy gondolta, hogy neki van igaza, csak eppen nincs ereje hozza, hogy ervenyesitse. Nehezen birta a konfliktust ami azal jar, hogy az eletben bizony alkalmazkodni kell. Az aki viszont mar kedettol fogva azt tanulja, hogy nincs mindig igaza, hogy nem teheti azt amit akar, valamint a masikat is hagyni kell ervenyesulni, annak ez kesobb is elvenek maradt meg.

No jo, persze en is szelsosegessen irtam. Asszem valahol mindig az egyensuly a lenyeg.

Nan

Előzmény:
KÁGÉ Creative Commons License 2000-05-25 14:09:09 127
Nem értek egyet a "szabadosságot" elítélő véleményeddel, legalább is ebben a formában nem. Nekem az a tapasztalatom, hogy azok a gyerekek, akiket kisgyerek korukban nem korlátoznak túlságosan, valóban nehezen tolerálhatók hét-nyolc éves korukban, viszont kedves, udvarias gyerekekké válnak tizenévesen. Sokkal kedvesebbé, figyelmesebbé, mint a kicsi korban megregulázottak!

Szerintem attól lesz valaki igazán figyelmes, érző ember, ha azt tanulja meg, hogy oda kell figyelni mások érzéseire és szükségleteire, és nem kell feleslegesen korlátozni ezeket. Márpedig ezt akkor tanulja meg, ha a szülei odafigyelnek az ő szükségleteire, és nem korlátozzák azokat túlságosan. Szerintem az a gyerek, aki mindig "jól" kell viselkedjen, az azt tanulja meg, hogy a kisebbek, gyengébbek vágyaival, igényeivel nem kell foglalkozni, erőszakkal korlátozni lehet másokat, ha azok nálad gyengébbek. Persze végletek, amiket leírtam, de talán kifejezik a lényeget.

Szóval az ideális megoldás szerintem korfüggő. Egy két éves gyereknek hiába magyarázod, hogy vendégségben szépen kell ülni, neki elemi szükséglete, hogy rohangáljon, ordítson, megnézzen dolgokat, felfedezzen (szétszedjen). Persze meg lehet - és meg is kell - próbálni elfogadható mederbe terelni az igényei kiélésének módját, de nem szabad irreális igényeket támasztani. Ugyanez mondjuk öt-hat éves korban már másképp néz ki, de egy kisiskolás gyerektől sem lehet azt elvárni, hogy órákat egy helyben üljön, és csendben babázzon vagy autózzon (pláne nem úgy, hogy a mecsboksz ne karcolja a politúrt).

Üdv

KÁGÉ

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!