Keresés

Részletes keresés

Mirabolan Creative Commons License 2000-06-02 11:28:00 38

***
Azon az októberi napon, amikor elôször jelent meg a Szent Péter-templom lépcsôin, a maga elé helyezett
feszületet pallosként, két kézzel markolva meg, szavait: ‘Non abbiate paura!’ - (Ne féljetek!) -
visszhangozta a tér. Akkor, abban a pillanatban mindenki megérezte, hogy valami megmozdult az égben:
a csupa-jóság ember után, aki megnyitotta a zsinatot, és a nagy egyéniség után, aki bezárta
- majd egy tovalebbenô galambként átsuhanó közjáték után - most tanút küldött nekünk az Úr.
Megtudtuk, hogy Lengyelhonból jött, mégis inkább az volt a benyomásom, hogy egy tóparton hagyva hálóit, egyenesen Galileából érkezett, Péter apostol nyomában. Még sohasem éreztem magam ennyire közel az evangéliumhoz. Ez a ‘Ne féljetek!’ - kétségtelenül annak a világnak szólt, amelyben az ember fél az embertôl, fél az élettôl, fél a haláltól, fél az általa leigázott félelmetes energiáktól, fél a Mindentôl és a Semmitôl - alkalmanként pedig fél a saját félelmeitôl is. De ez ugyanakkor a kereszténység hajnalának egyik apostola volt - vagy lehetett volna - , aki tanúságtételre szólítja fel testvéreit. Miközben beszélt, a kôlapok alól felsejlett Néró cirkusza; az, amelyre Szent Péter temploma épült.
Sem a teret betöltô, arcát fény felé emelô megdöbbent tömeg, sem a szomszédaim - akiknek arcán könnyek peregtek végig - , sem a magam számára nem volt semmi kétség: a kereszténység életében valami új kezdôdött. Ismételten felkelt abból a sírból, amit a világ már végérvényesen lepecsételtnek hitt. Ez a pápa a keresztény megújulás pápája lesz, az eltűnô remény megerôsödve tér vele vissza közénk. Nem lesz sem tradicionalista pápa - mint ahogyan azt majd késôbb belénk akarják sulykolni - , sem pedig tradicionális pápa, hanem a tradíció folytatója.
A legelsô tanítványok sorából való, aki ugyanolyan világban tűnik fel, kezében a feszülettel, mint akkor ôk.
És e mai világ is ugyanannyira hajlamos önmaga istenítésére és jogtalan öntömjénezésre, mint az akkori. ...
... amikor II.János Pál a nyilvánosság elôtt megjelenve, a nép közé kiáltotta: ‘Dicsértessék a Jézus Krisztus!’ - ez nem volt többé elcsépelt rituális formula, hanem egycsapásra, hirtelen egy felfedezés kiáltásává vált.
A szavak feltámasztásának ez a képessége a költôk, a nagy misztikusok, és természetesen Krisztus apostolainak sajátja, akik az Ige küldöttei. A népek ítélete ebben tévedhetetlen. E tekintetben zenei hallásúak az emberek.
Minthogy ôrájuk gondol, szorongásaikra, elbizonytalanodásaikra, a ‘bölcsek és tudôsok’ által oly gyakran megválaszolatlanul hagyott kérdéseikre, egy napon így szólt hozzám: ‘Tegyen fel nekem kérdéseket!’
Úgy hiszem, több mint hetven kérdést tettem fel neki. Egy elôl sem tért ki. Az elsô így szólt: ‘Kicsoda ön?’
...
‘Húsz éves koromra már elvesztettem mindazokat, akiket szerettem - sôt, akiket szerethettem volna. Így azt a nôvéremet, aki születésem elôtt hat évvel halt meg. Még nem voltam elsôáldozó, amikor édesanyámat vesztettem el, akinek nem adatott meg az öröm, hogy megérje ezt a napot, amelyet nagy ünnepként várt. Két fiút szeretett volna: egy orvost és egy papot. Bátyám orvos lett, belôlem pedig sok minden ellenére mégis pap lett.’ ...
‘Bátyám, Edmond skarlátban halt meg abban a kórházban, amelyben pályakezdô orvosként elindult.
Ma az antibiotikumok megmentenék. Tizenkét éves voltam. ...
Apám csodálatos ember volt. ... Az ôt ért csapások mérhetetlen lelki mélységeket tártak fel benne, bánata imává nemesedett. Annak puszta látványa, ahogy letérdelt, meghatározó volt fiatal éveimre. ... példája elég volt ahhoz, hogy önfegyelemre és kötelességtudatra tanítson. ... Csaknem váratlanul halt meg a háború idején a náci megszállás alatt.
És én még nem voltam huszonegy éves.’
‘Abban az idôben munkás voltam. ... A wadowicei gimnázium elvégzése után 1938 ôszén a krakkói Jagelló Egyetemre iratkoztam ... Egy évre rá a megszállók az egyetemet bezárták, és tanárait - köztük sok idôs és nagyhírű professzort - deportálták. Így kerültem a kôfejtôbe bányásznak, több társammal együtt. ... apám halála után átkerültem a szódagyárba. ...
Az életemnek e szakaszában szerzett személyes tapasztalatom megfizethetetlen. Többször hangsúlyoztam, hogy talán fontosabbnak és értékesebbnek tartom egy doktorátusnál is, ami nem jelenti azt, hogy nem értékelem nagyra az egyetemi diplomákat.’
Ô maga többet is szerzett belôlük. Megerôltetés nélkül egyébként. Mindig könnyen és szívesen tanult.
És a hivatása?
... Pálnak a zsidókhoz írt levelét idézi: "Senki sem vállalhatja e tisztséget magától."
E téren nem választunk, hanem választatunk. A hívás, amelynek gondolatát elkerülte, elérte mégis. ...
"Apám halála (1941) után lassanként felismertem az igazi utat, amelyen járnom kell. Dolgoztam a gyárban, és amennyire a németek terrorja lehetôvé tette, az irodalom és a színpadi művészet iránti rajongásomnak szenteltem idômet. Papi hivatásom ebben a környezetben öltött testet, mint egy vitathatatlan és abszolút világos belsô tény. A következô év ôszén tudtam, hogy elhívattam. Tisztán láttam mindazt, amit el kell hagynom és a célt, amelyikhez el kell jutnom ‘hátratekintés nélkül’. Pap leszek."
(Felteszem az emberi vonzalom kérdését.)
"Röviden válaszolok. E téren több kegyelmet kaptam, mint amennyi küzdelmet meg kellett vívnom. Elérkezett a nap, amikor egészen bizonyosan tudtam, hogy életem nem a természetes emberi szerelem síkján fog kiteljesedni, bármennyire mélyen át is éreztem annak minden szépségét. ...
‘Krisztus tiszta szívet kíván tôlünk helyzetünk és hivatásunk szerint. Kereken, egyenesen kéri. Ezt a tisztaságot nem szerezhetjük meg lemondások és a saját gyengeségünk elleni küzdelem nélkül - de ha egyszer a miénk, akkor a gondolkodás és a szív érettsége százszorosan kárpótol azért az erôfeszítésért, amibe ezek elérése került. Az érzelmek, a tettek és a magatartás új spontaneitását eredményezi, amely megkönnyíti az emberi kapcsolatok, különösen a gyerekekkel való kapcsolatok létesítését ...’
A szódagyári munkás, a krakkói egyetem titkos szeminaristája tehát pap, püspök, érsek, bíboros lett.
" ... a papok (és eleve a püspökök) szolgálatának helyes értelmezése nem lehet más, mint magának Jézus Krisztus papságának egyetemes teljességébôl való részesedés érett gyümölcse. Ez a részesedés abbôl a szentségbôl ered, amely felhatalmaz a megváltás hatóerejének teljességét magába foglaló áldozat továbbvitelére. E szentség azon a napon eltörölhetetlen jegyet vés az emberi lélekbe, rányomva az Örök Fôpap pecsétjét."
‘Az elmúlt évszázadok szent papjai hivatásuknak és szolgálatuknak mindig közösségi dimenziót adtak azzal,
hogy mindenekelôtt másokért éltek ... mélyen belegyökerezve Krisztus papi misztériumába.’
"... mi a papi hivatás, ha nem felhívás arra, hogy adjuk oda a lelkünket? Nekünk, papoknak nagy szükségünk van eszményképekre; ezek megtanítanak arra, hogy nagyigényűek legyünk önmagunkkal szemben, ezek megmutatják nekünk, hogy Krisztus szolgálati papsága mennyire felülmúl minket és ezek magukkal ragadnak bennünket, hogy ‘azt keressük, ami fent van’."

(id. Ne féljetek! - André Frossard és II.János Pál pápa párbeszéde. Szt.István Társulat, Bp., 1986.

A hozzászólás:
Mumu Creative Commons License 2000-05-28 21:00:29 37
Igy van kedves mgabor,nem sikerult.EDDIG.Azert mert6 bar udvari-val szivesen vitatkoznek(szerintem ket lelek el benne..)de itt o csak rombolni akart es Ti(kedves nan ,hogy lehet hogy Te is igy bedolsz ..)elkovetetek a hibat hogy valaszoltatiok neki...Meg egyszer,miutan mast nem tehetunk ha valaki megserti azniratlan de a topic tarsasagtol betartott szabalyokat,NEM KELL ESZREVENI.Mat nem ismerek mint ellenszert.Udvarival miondom talalkoztam vitakepes alapőpotba ios es ertekeltem azt gondolom O is.De mikor igy stilizal akkor...
Amit meg el lehet errol az Emberrol mondani az uj es uj meglepo reszlet a papava avatasa elotti idobol,a privat eleterol amit soha meg nem tagadott.Igy o az a papa akinek sorsat,mint kulonoset,nezhetjuk.Nem vagyok Vele nagyon sok dologban egy velemenyen,ezt meg is tehettem mert nem vagyok katholikus,de az EMBERT mindenki peldanak veheti.Ezt a heroikus kuzdelmet is a Parkinsonnal es kitudja milyen mas bajaval is.Minden lepese fajdfalmas,minden szava erofeszites es itt van teli meggyozodesel(ha az esetleg hibas is volna)hogy szolgalni kell es akar.Ez a pelda.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!