Keresés

Részletes keresés

haliho Creative Commons License 2000-05-26 11:19:31 132
:-))))))

h.

A hozzászólás:
KÁGÉ Creative Commons License 2000-05-26 11:17:17 131
Ebben az önbíráskodás-vonulatban tökéletesen egyetértek, nagyon igazad van. Nem fogalmaztam ezt így meg, de nagyon igazad van. Ez tényleg rémes üzenet...

"Normálisan" működő család alatt én azt értem, ahol a család tagjai beszélgetnek egymással. Tudom, hogy ez régimódi, meg uncsi, meg minden :)))Szerintem ezeket a hatásokat ki lehet küszöbölni, ha otthon mindenféle dolog szóba kerül, ki-ki elmodja mit gondol a dolgokról. Meggyőződésem, hogy a gyerek a szülők értékrendjét így veszi át, így szocializálódik. És akkor védett lesz a filmek ellentétes hatásaival szemben. A baj ott van, hogy sok család arra használja a TV-t meg a videót, hogy lerázza a gyereket ("addig sincs vele gond"). Az ilyen gyerek tényleg ki van téve annak a veszélynek, hogy a filmek hamis értékrendjét teszi magáévá.

Nagyon egyetértek azzal is, hogy a gyerekeket nem kamasz korban kell nevelni. Ez nálunk triviális. Amikor a bátyám kislánya iskolába ment, akkor apám azt mondta a bátyámnak: "Még van egy-két éved, hogy neveld, ha valami fontosad elfelejtettél volna. Utána már csak a következményekkel harcolhatsz". És maximálisan igaza is van benne! (Egyébként én a kutyámat is úgy neveltem, hogy mindent amit aranyos kiskutyaként csinált, megpróbáltam elképzelni egy felnőtt, mocskos kutyával elképzelni. Aztán megtiltottam, ha kellett. nem is alszik a kutyám az ágyban...)

Üdv

KÁGÉ

u.i.: ha enyire egyetértünk, el fog laposodni a topic :))))

Előzmény:
haliho Creative Commons License 2000-05-25 23:20:40 129
Kedves Angio!

Mit értesz az alatt, hogy ne legyen zárt a kassza? Nekem vannak aggályaim az ügyben, hogy ez ilyen egyszerű-e, de lehet, hogy csak nem pontosan értem azt, amit írtál. Szerintem nem kéne eldobni ezt a szálat, ha van kedved és időd fejtsd ki kicsit bővebben, hogy mire gondolsz! (Hogyan oldódik meg a dologban a minimálisan mindenkinek járó ellátás, amit a munkanélküli is megkap, stb.)

Kedves KÁGÉ, Mgábor, Nan!

Mielőtt elmerülnénk a gyereknevelés örökzöld témájában hadd tegyek néhány megjegyzést. (Már több ilyen jellegű vitarészletbe sikerült belekeverednem, többek közt pl. Mgáborral együtt, és azt hiszem vele nagyon hasonlóan látjuk a dolgokat.)

A témát én dobtam be, a két gyilkossá vált kiskorúval kapcsolatban. Azt szeretném itt leszögezni, hogy míg a szélsőséges engedékenység is romboló szerintem, a szélsőséges szigor, büntetés és tekintélypártiság is romboló szerintem, de a két véglet közti skálán több jó megoldás is van. Az ilyen viták sajátja, hogy mindenki a szélsőségre gondol a másik álláspontját illetően, a kiegyensúlyozottra a sajátját illetően. Ez nem kevés félreértés forrása.

Én erre értem KÁGÉ megjegyzését is: "Egy két éves gyereknek hiába magyarázod, hogy vendégségben szépen kell ülni, neki elemi szükséglete, hogy rohangáljon, ordítson, megnézzen dolgokat, felfedezzen (szétszedjen)." Majd utána: "Persze meg lehet - és meg is kell - próbálni elfogadható mederbe terelni az igényei kiélésének módját, de nem szabad irreális igényeket támasztani." Ez amennyire én meg tudom ítélni ugyanaz, mint amit a másik oldal is mond, az ő gondjuk (és az én gondom is) azokkal van, akik meg se próbálják elfogadható mederbe terelni, vannak ilyenek is bőven. Mint ahogy vannak olyanok is, akik irreális követelményeket támasztanak.

Tapasztalatom szerint a legnagyobb hibát ott szokták, bátran merem mondani szoktuk elkövetni, hogy amíg pici és aranyos, addig túl sokat elnézünk neki. (Talán nem mindent, de szinte mindent.) Amikor nagyobb lesz, akkor akarjuk fegyelmezni, de ahogy nő, úgy egyre többet kell engedjünk, hisz egyre okosabb, belátóbb, önállóbb. A szerzett jogokat úgyse tudjuk visszavenni. Tehát amennyire én láttam sok szülő kiskamasz korban ébred rá, hogy baj van, és kis- majd nagykamasz gyermekénél próbál bekeményíteni, de ott már nem lehet! Sokkal jobb, ha - nem irreális követelmények mentén! - kiskorban tanul fegyelmet, megtanul engedelmeskedni, figyelni a többiekre, és ahogy nő, úgy egyre inkább lazíthatunk a korlátokon. (Ez alatt nem azt értem, hogy 2 évesen némán üljön a vendégségben, de igenis vegyük ki a kezéből a vázát, mondjuk meg neki, hogy édesanya most fáradt, hagyja őt aludni, érje be velünk, stb.,stb. Szeretettel, türelemmel. Lehet, hogy elsőre nem megy, de ne adjuk fel, 3-4 éves korára már nagyon sok mindent megtanulhat.)

Tehát amikor én arra gondoltam, hogy a gyereknevelés, a család is felelős a brutális ifjúkori bűnözés megjelenéséért, én elsősorban arra gondoltam, hogy szvsz a családok nem kis része sehogy se nevel, illetve alig. Sem nem liberálisan, sem nem szigorúan. Én ezt tartom az egyik legfőbb bajnak. Ezt megpróbálja rábízni az iskolára, az utcára, a szakkörre, az egyházra, bárkire, de nagyon kevés energiája, ideje, szeretete van a gyereke számára. Mert arra szocializálódott, hogy a karrierje a fontos. Mindkét szülőnek az a fontos. A nagymama messze van, öreg, beteg. Kire marad a gyerek? Nincs válasz, illetve legtöbbször csak nem kielégítő és rossz válaszok vannak.

A másik problémát ott látom, hogy nagyon sok család nem nagyon közvetít pozitív értékrendet a gyerekek felé. Mit értek ez alatt: ebben az összefüggésben a közösség iránti elkötelezettséget, a másik ember tiszteletét, a "szeresd felebarátodat, mint magadat" a "ne tégy a felebarátoddal olyat, amit nem szeretnél, ha veled tennének" értékeit.

Végül KÁGÉ egy dolog, amiben biztosan nem értek egyet veled:
"Szerintem az erőszakos filmektől senki nem lesz erőszakosabb, ez inkább tünet, mint ok. Most még kicsi a fiam, úgyhogy lehet, hogy később jót fogok derülni a naivitásomon, de szerintem egy egészséges, szerető családban élő gyereket nem fognak vonzani az erőszakos filmek. Legalább is csak átmenetileg. Előbb-utóbb unalmasnak fogja találni őket, mert azok. Persze ehhez az kell, hogy helye értékrendet hozzon "von haus aus". "
A gyerekekre hat az óvodai, iskolai közösség is, de saját érdeklődése is. A kupleráj sarkában nem lehet, de legalábbis nagyon nehéz apácazárdát csinálni. Lehet, hogy egy idő múlva nem fogja nézni, de még ez se biztos, viszont addigra elsajátít - öntudatlanul - olyan értékrendbeli elemeket, amik pusztítóak. Több évtizedes könyvben olvastam, hogy egy átlag amerikai gyerek 14 éves korára több mint 10.000 gyilkosságot lát a TV-ben. Természetessé válik. Azért lesz unalmas, mert már természetes! A filmkészítők viszont a megnövekvő ingerküszöböt különböző trükkökkel követik, nemritkán egyre brutálisabb képsorok bevetésével. Különben ebben a szociológia könyvben olyan kisérleteket is leírtak, amelyek arra mutattak, hogy kisgyerekek agresszivitása még egy durva sportközvetítés hatására is mérhetően megnőtt. Igazat adok abban, hogy ez odafigyelő, értékközvetítő család esetén csökkenthető, esetleg teljesen kivédhető, de sok-sok szeretetteljes együttlét áran. És kinek van erre ideje?

Vagy figyelj meg egy másik dolgot (nem én találtam ki, de szvsz nagyon igaz), a legtöbb ilyen filmben az önbíráskodás a megoldás. A rendőrség tehetetlen, korrupt, de a magányos hős, az apa, az anya kézbe veszi a dolgot, és kiirtja a bűnözőket! A két kisgyerek azért ölte meg Franciskát, mert az gúnyolódott velük, belepiszkált a 14 éves kislány mobiljába. Ők elkapták és igazságot szolgáltattak. Éppúgy, mint a filmekben.

haliho

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!