Keresés

Részletes keresés

Nan Creative Commons License 2000-05-29 15:50:19 143
Kedves KAGE,

Felreertesz, en sem vagyok hive a szelsosegnek a nevelesben, csak hat valami olyasmit mondtam allito modban ami szerintem ennek a tragikus gyerekgyilkossagnak a hatereben lehet. Ha jol tudom, itt nem roszmodu szuloi hattar volt, a gyerekek specialis iskolaba jartak, altalaban mindenhez hozzajuthattak mint pl. mobiltelefon, lancosbot es meg olyan viselkedesmodellhez is, mint fotozas celjara megkotozni valakit(?).

Az esemenyekbol kitunik, hogy a motivaciok abbol fakadtak, hogy nem tudtak toleralni tarsuk "termeszetes kivancsisagat", azon okbol, hogy "termeszetes jog egy mobiltelefon feletti kizarolagos rendelkezes, "mert az enyem", ami egy masik gyermek szinten jogos es termeszetes igenye (a mobil iranti erdeklodes) konfrontalodott, es ugy fejezodott ki, hogy az egyik gyerek jogosnak velt "szukseglete", mely szerint ezen serelmet peldamutato eroszakkal kell megtorolni, erovel ervenyesitette, a masik gyermek valoban jogos szuksegletevel szemben, vagyis az elethez valo jogaval szemben.

Asszem ez mar nem nevezheto normalis es "termeszetes allapotaban" toleralando "igenynek, szuksegletnek". Szerintem erre az esetre is igaz, hogy a kivalto, es motivalo gyokerei meeszbbre vezetnek. Persze biztos Te sem erre gondoltal, mert ez az eset egyertelmuen sulyos szelsoseg.

Nekem az a tapasztalatom, hogy azok a gyerekek, akiket kisgyerek korukban nem korlátoznak túlságosan, valóban nehezen tolerálhatók hét-nyolc éves korukban, viszont kedves, udvarias gyerekekké válnak tizenévesen. Sokkal kedvesebbé, figyelmesebbé, mint a kicsi korban megregulázottak!

Szerintem csak akkor lesz valakibol kedves es figyelmes ember, olyan aki hasznosan egyutt tud mukodni kornyezetevel, ha idoben rajon, hogy a sajat vagyait erdekeit nem helyes, v. lehetetlen minden helyzetben ervenyesiteni, meg ha rajon, hogy van haszon a kornyezetevel valo egyuttmukodesben, kommunikacioban, jo viszonyban. Ezt meg lehet tanulni, meg lehet tapasztalni kicsiben, fiatalon, de ha ez nem kovetkezik be, mert latszolag mindent megkap, mindig igaza van, akkor erre ra lehet jonni kesobb, csak ez fajdalmasabb konfliktusokkal kovetkezmenyekkel jar, valamint hoszadalmasabb is.

Asszem a vitat felveto gyermekgyilkossagnal ez eleg plasztikussan latszik. Ha idejeben megtapasztalja a gyermek, hogy nem kaphat meg mindent, ha megtanulja, hogy nem teheti azt meg mindig amit akar, akkor talan nem jutottak volna el ebben az esetben idaig. Asszem ilyen kovetkezmenyek melett erdemes vallani a kockazatot mely a gyermek lelki fejlodeseben mint kockazat jelentkezik, ha nevelik.

Márpedig ezt akkor tanulja meg, ha a szülei odafigyelnek az ő szükségleteire, és nem korlátozzák azokat túlságosan.

Igen, persze, csak azt mar nem neveznem a gyermek jogos szuksegletenek, ami masok jogos szuksegletei rovasara ervenyesul.

Szerintem az a gyerek, aki mindig "jól" kell viselkedjen, az azt tanulja meg, hogy a kisebbek,
gyengébbek vágyaival, igényeivel nem kell foglalkozni, erőszakkal korlátozni lehet másokat, ha azok nálad gyengébbek.

A "jol kell viselkedesben" benne van mar az ertek megfogalmazasa is. Vagyis az a jo, "aki nem bantja a masikat, aki uralkodik magan, es aki le is tud mondani vagyairol". Igy teny, hogy belso konfliktus keletkezik a gyermek lelkeben feltoro termeszetes vagyai es a szukseges kontroll kozott, de asszem ez egy olyan ar, amit a civilizacioert es az egymas melett ellesert erdemes osztarsadalmilag vallalni.

Ezzel szemben nem nehez megfogalmazni, a "nekem van igazam mert en mondom, az az ugyes aki ervenyesiteni tudja akaratat, valamint minden jar neki" szemleletet, ami szvsz jellemzobb jelen esetunkre.

En sajnos csak olyasmiket tapasztaltam, hogy ha valakivel szemben alig volt viselkedesbeli es egyebb kontroll-kovetelmeny allitva, (pl. Waldorf fele iskolaba jartak) az rendszerint kesobb is ugy gondolta, hogy neki van igaza, csak eppen nincs ereje hozza, hogy ervenyesitse. Nehezen birta a konfliktust ami azal jar, hogy az eletben bizony alkalmazkodni kell. Az aki viszont mar kedettol fogva azt tanulja, hogy nincs mindig igaza, hogy nem teheti azt amit akar, valamint a masikat is hagyni kell ervenyesulni, annak ez kesobb is elvenek maradt meg.

No jo, persze en is szelsosegessen irtam. Asszem valahol mindig az egyensuly a lenyeg.

Nan

A hozzászólás:
KÁGÉ Creative Commons License 2000-05-25 14:09:09 127
Nem értek egyet a "szabadosságot" elítélő véleményeddel, legalább is ebben a formában nem. Nekem az a tapasztalatom, hogy azok a gyerekek, akiket kisgyerek korukban nem korlátoznak túlságosan, valóban nehezen tolerálhatók hét-nyolc éves korukban, viszont kedves, udvarias gyerekekké válnak tizenévesen. Sokkal kedvesebbé, figyelmesebbé, mint a kicsi korban megregulázottak!

Szerintem attól lesz valaki igazán figyelmes, érző ember, ha azt tanulja meg, hogy oda kell figyelni mások érzéseire és szükségleteire, és nem kell feleslegesen korlátozni ezeket. Márpedig ezt akkor tanulja meg, ha a szülei odafigyelnek az ő szükségleteire, és nem korlátozzák azokat túlságosan. Szerintem az a gyerek, aki mindig "jól" kell viselkedjen, az azt tanulja meg, hogy a kisebbek, gyengébbek vágyaival, igényeivel nem kell foglalkozni, erőszakkal korlátozni lehet másokat, ha azok nálad gyengébbek. Persze végletek, amiket leírtam, de talán kifejezik a lényeget.

Szóval az ideális megoldás szerintem korfüggő. Egy két éves gyereknek hiába magyarázod, hogy vendégségben szépen kell ülni, neki elemi szükséglete, hogy rohangáljon, ordítson, megnézzen dolgokat, felfedezzen (szétszedjen). Persze meg lehet - és meg is kell - próbálni elfogadható mederbe terelni az igényei kiélésének módját, de nem szabad irreális igényeket támasztani. Ugyanez mondjuk öt-hat éves korban már másképp néz ki, de egy kisiskolás gyerektől sem lehet azt elvárni, hogy órákat egy helyben üljön, és csendben babázzon vagy autózzon (pláne nem úgy, hogy a mecsboksz ne karcolja a politúrt).

Üdv

KÁGÉ

Előzmény:
Nan Creative Commons License 2000-05-25 12:33:39 121
Sziasztok,

Tenyleg megdobbento ez a gyrmekek koreben is terjedo eroszak.

Szerintem sem csak a gyerekek tehetnek errol. Haliho irt a mediakrol es a csalad szereperol. Ez mind igaz, magam is egyet ertek vele. Nekem viszont errol eszembe jutott meg egy korulmeny.

Asszem a mai korunkban terjedo, nevelesi modszerek, melyek a gyermeknek nagy szabadsagot adnak, "majd rajon magatol is, meg eleg a lathato de nem megkovetelt pelda, nem baj ha ezt csinalja mert meg gyerek" szeru modon, nem veszi figyelembe ezen termeszetes fejlodesi eletprogram azon hosszu szakaszat, hogy a gyermek meg nem tudja mi a rossz es jo, igy cselkveseiben kovetkezetes szuloi/ kulso kontrollra van szuksege.

Igy ha gyemekkoraban nem tanulja meg hogy nem teheti mindig azt amit akar, akkor ebbe no bele es kesobb mar nagyon nehez lesz ezen valtoztatni. Ha nem szokja meg, hogy fegyelmezze magat, hogy a vilagban sok helyzet van, ahol le kell mondani indulatairol akaratarol, igazodnia kell masokhoz, normakhoz, elvarasokhoz, akkor ha ilyen elverassal talakozik azt nehezen viseli, es eroszakos habitusatol es batorsagatol fuggoen eroszakkal ragalhat ra.

Ez altalanosabb problema mint az ilyen kirivo esetek.

Ki ne talalkozott olyan kisgyerekkel aki vendegsegben szetszedte a hazat, mikozben a szulo csak mosolygott, "hogy aaa ez csak gyerek, nem tudja hogy nem szabad" Vagy ki ne talakozott olyan ifju kollegaval akit azzal lehet a legjobban megserteni ha megprobaljak ravenni, hogy dolgozzon, pedig o nem akar stb.

Ha ehhez csatlakozik egy eroszakos es batrabb jellem, valamint peldakent latott viselkedesmintak, akkor elfajulhatnak a dolgok.

Igy asszem nem eleg a szuloi foglalkozas magaban, hanem a kovetkezetes ertekrendre neveles is szukseges, aminek akar hogy is nezzuk a korlatozas is az eszkoze, es neha egy egy makarenkoi pofon sem donti romba lelkivilagat, ha ertheto es kovetkezetes, nem tulzasba vitt szigorral talalkozik.

Asszem, ha egy gyerek megtanulja, hogy nem jar neki minden (pl. mobil, esti Tv-zes) nem teheti mindig amit akar (pl. vegig kell ulni az ebedet) nem eroszakoskodhat a kisebbekkel (meg van torolva kisocsi megverese, nincs megturve a felnott elleni eroszak meg akor sem ha inkabb csak mosolyt fakaszt, de meg a jatekmaci fulenek letepese sincs slfogadva gyerekes csinytevesnek) es ha nem pszihopata, akkor nagy valoszinuseggel ilyet nem fog tenni kesobb a baratjaval, a kismacskajaval sem, es ezt az ertekrendet fogja vallani nagyobb koraban is.

Szerintem a mediak hatasa nagyban csokkentheto, ha a gyermek hangsulyossan megtanulja, hogy az nem a valosag, hogy az ott lathato eroszak az negativ pelda. De ehhez is neveles szukseges.

Nan

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!