Kedves Vandorr, nem tudom mexerezni ezt a számot, miről szól? Érdekelne, hogy ez az újság mint tényezőt említi-e a gazdátlan, gondozatlan földeket az allergia tömeges terjedésével kapcsolatban.
A topicba írókat megkövetem a kirohanásomért. Tulajdonképpen már feladtam a parlagfűirtással kapcsolatos vágyaimat, nem tudok erre több energiát szánni. Csak olyan ez, mint a tíz félév egyetem után a vizsgaidőszakok kínzó hiánya, amit eleinte nem is tudsz mire vélni. Mikor eljön az idő, a zsigerek beindulnak, nem tudsz ellene tenni. Most megint lemaradtunk egy évente jelentkező időszakról, amikor még lehetett volna tenni valamit, engem meg ösztönösen elkapott a harctéri idegesség. Mikor még kampányoltam, a megfelelő időben elhelyezett leveleim rendkívül udvariasak, nyugodtak voltak. Elmagyaráztam a földtulajdonosnak, hogy mit okoz másoknak a parlagfüvével. Meggyőztem, hogy a gondozott föld puszta látványa olcsóbb cégreklám mint bármi más. Aztán mikor eljött az időszak, egyre jobban bedurvultam. Sokkal rámenősebb leveleket írtam, volt ahol még fenyegettem is annak érdekében, hogy kierőszakoljam az azonnali beavatkozást.Volt, ahol ez segített, volt ahol ez sem.
Egy helyen még a polgármesteri hivatal is mellém állt (szavakban) és 100 000 Ft-os, ismételten kiróható bírságot helyezett kilátásba, mellyel a föld megterhelhető. Máshol az egészségbiztosítási pénztárral mint lehetséges felperessel fenyegetőztem egy kártérítési perben, amely egy-egy nagy fertőző céget akár milliókkal sújthatott volna. Mindaddig, amíg az EB pénztár főjogásza meg nem változtatta álláspontját és írásba nem adta nekem, hogy őket ugyan nem érdekli, irtsa a füvet akinek dóga, ők majd fizetik a gyógyszert.
Idén már én sem igazán próbáltam tenni, így a kirohanásom teljesen alaptalan volt. Örülnék, ha visszajönnétek gyógyítási, tünetelnyomási tanácsaitokkal.
SLR |
