Keresés

Huh. Eddig azt hittem csak egy oncelu marhasag. Igy, hogy elirtad a rendezo eloeletet mar latom hogy nem az, hanem annak aberracioja. A mutatott emberekhez hazonloan kibelezett egy remekmuvet, csak hogy elmeallapotat vaszonra vigye.

A film alapjául szolgáló Robert A. Heinlein-regény (az író az inváziós irományok specialistája) egy steril világot teremtett, amely irányítása ugyan tökéletes, de nem tudja hová tenni az emberekben felgyülemlett feszültséget.

Kb. annyira szolgal alapjaul, hogy a neveket onnan veszi. Igaz, helyenkent meg azokat is keverve... :-((

Hőseink… azaz a film azon személyei, akiket majd a bogarak elé fognak vetni, a csetepatéból még mit sem sejtenek. A legjobb Melrose Places hagyományokat követve azt csinálják, amit minden anyagilag és erkölcsileg eleresztett tinédzser: buliznak, veszekednek, rivalizálnak és pitiáner románcokba keverednek. Johnny Rico (Casper Van Dien – Brad Pitt agy nélkül) kedvese (Denise Richards ezután Wild Thingsben fog domborítani közel háromjegyű mellbőségének köszönhetően) után megy a Hadseregbe, de még ott sem tudja levakarni magáról a sulis évek vampját, Dizzy Flowerst (Dina Meyer – dögös, s azzal büszkélkedhet, hogy lovagolt Sean ’Draco’ Connery hátán), így hárman csöppennek bele egy olyan háborúba, ahol nincs semmi keresnivalójuk

Ezek a romancok termeszetesen nem Heinlein konyvebol bujtak elo. Hanem honnan is?

Milyen bizarr kapcsolat! A kapitalizmus szülte jólléti emberek egy fasiszta propagandákkal (pl. “Csak az lehet Polgár, aki harcol.”)

HEinlein konyveben ez korantsem propaganda volt. Ez volt a tarsadalom alapja. A haborus szituacioban az lehetett polgar, aki katonai szolgalatot vallalt. Ami komoly veszelyekkel jart. Aki ezeket nem vallalta, maradhatott otthon, mint masodrendu. Hogy mi abban a fasiszta? Semmi. De amerikaban, ahol a fasizmus is csak egy tavoli, egzotikus dolog mint mondjuk a satanizmus, Heinlein mint fasiszta iro van beskatuyazva, igy miert ne hajlitana a film is ebbe az iranyba.

fémjelzett társaságba keverednek, s itt még vérszomjas bogarakkal is meg kell küzdeniük. A kiképzés az US-Army és a Rambo-féle fenegyerekek ügyes kritikája, s míg az egyenesre nyírt hajú emberekbe fojtja a szuszt, a mezei néző jót mulat a túlzásokon

Eleg sovany, bar teljesen szokasos kibuvo, hogy valaki elkovet egy teljesen agyament flmet, es utolag megprobalja parodianak, vagy valami hasonlonak elsutni. Az egesz harci taktika, meg a trooperek hasznalata egy rohadt nagy goof, nem jobban parodia mint a laptopos behatolas az ID4-ben. Meg persze arrol arulkodik, hogy a filmkeszito garda olvasasi kapacitasa valahol egy tucat szoig terjed, Heinlein-nel a trooper rogton az elso fejezetben van leirva, egy szem ilyen ficko ott egy kisebb cirkalonak megfelelo haderot kepvisel egymaga. De sebaj.
(De a kikepzesi jelenet kritikajat etto fuggetlenul nem igazan erte, az veletlenul nekem eleg korrektnek tunik. Ugyan nem egy Full Metal Jacket, de hat nem is az a fotema. :)

S mondhatjátok, hogy mit papolok itt társadalomkritikáról, mikor a lényeg mégiscsak az akción, a vérengzésen és a bogarakon van.

A Brainsuck a kulcsszo, ez az amit a filmes tarsasag elso kezbol is megtapasztalt, es igyekszik atadni a nezonek is.

Paul Verhoeven természetesen azokra is gondolt, akiket egy csöppet sem érdekli a háttér-információ és a rejtett irónia. Az Industrial Light and Magic szakembergárdája óriási summát zsebelhetett be azért a sokmillió bogárért és űrhajóért, amit a filmben terminálnak. A valósághűség szemet gyönyörködtető. Az Oscar-jelőlés teljesen megérdemelt. A filmet ajánlott Dolby Digital felirattal fémjelzett moziban megtekinteni, illetve a szeptemberi videómegjelenést követően házimoziban, ugyanis a hangi és képi hatás együttesen lélegzetelállító lesz.

Nos, amit el kell ismerni, azt el kell ismerni. Verhoeven itt hazai palyan merkozik, es hangra, latvanyra aligha lehet panaszunk. Ha gondolkodo agyunk nincs utban, es nem zavar minket, hogy a felmutatott hadi taktikat utoljara talan a magayr hadsereg alkalmazta Mohacs mellett, akkor gyonyokkodhetunk az elenk tart kepekben.

10/8: Soha látványosabb társadalomkritikát

tarsadalomkritika my foot.

Pasa

Hello zalus!

Na egy kis negatív vélemény a csillagközi invázióról. Természetesen nem nevezheto sci-finek - ebben egyet is értesz ugyebár. Ezért, mint sci-fi egyáltalán nem lehet jobb, mint az emlékmás. Bár az emlékmást sem sorolnám egyértelmuen a mufajba, még mindig inkább oda tartozik, mint a másik. Ezzel gondolom egyetértesz, hozzászólásod viszont elég kétértelmu volt (a 66-os).

Nos. Nekem eloször is a következok jutnak eszembe a filmrol: Bogarak trutyikkal lonek le urhajókat, hoseink fegyverzete pedig még a maitól is elmarad stb. A film tudományosnak abszolút nem nevezheto, fantáziavilága pedig enyhén szólva gyengus.
Én valahogy nem éreztem ki belole nagy filozófiai gondolatokat vagy efféléket. Persze azt nem mondom, hogy mint egyféle társadalomkritika rossz lenne, de engem nem emelt az egekbe, arra pedig igazán ügyelhetett volna Verhoeven, hogy ezeken kívül ne tegye abszolút röhejessé "nagyszeru" alkotását. Persze ha ez volt a cél, akkor oké - ezt már régebben megemlítettem. A végighúzódó szerelmi történet - meg úgy a történet - nem sokkal múlja felül brazilkáinkat, ha levesszük a technikát és a látványt, igazán elmenne a TV2-n. Na jó, azért ennyire talán nem rossz.

A sok baromság persze lehet szándékos - kb. a szétesett fej helyreáll kaliberuek, mondjuk azt, hogy nem volt cél ilyen irányú realitásra törekvés. Persze akad egy-két reális társadalomkritikai elem - amitol mi, hétköznapi emberek dobunk egy hátast. (?) Nekem nem sikerült újat mondania. Mindenesetre tekintsünk a filmre a következoképpen: abszolút irreális baromság, amely azért némi mondanivalóként tartalmaz néhány társadalomkritikai elemet. Kész.

Egyébként mindkét film akciódúsnak és izgalmasnak mondható, ugyanakkor teljesen másra törekszenek. A csillagközi invázió nekem arra volt jó, hogy egyszer megnézzem a moziba, elámuljak a látványosságtól meg a vértol, addig sem gondolván pl. a hétköznapi szürkeségre. Mint társadalomkritikát nem tartom kiemelkedo alkotásnak, gondolkodni pedig nem igazán kellett a film közben.
Lehet, hogy nem túl jó véleményemben nagy szerepe van a színészek gyenge szereplésének.

a starship troopersről meg itt egy kritika, mait még rég követtem el:

Csillagközi invázió (Starship Troopers)

amerikai, 130 perc

rendező: Paul Verhoeven

főszereplők: Casper Van Dien, Dina Meyer, Denise Richards és Michael Ironside

"Anatómiából jeles!” – mondhatnánk Verhoeven bácsinak, ahogy filmjeit elnézzük. Ugyan kissé elfogultan bánik két testrésszel, de ezeket minden filmesnél jobban ismeri. E két testrész pedig a nemi szerv és a belek. Ha végigtekintünk a Hollywoodba szakadt hollandus életműjén, akkor könnyen megállapítható, hogy e két szerv pályája meghatározója volt. Ugyan, láthattunk-e több vér- és bélontást, mint a RobotZsaruban vagy Az emlékmásban? Vajon volt-e olyan mű, ami esetében többször kaptak volna a cenzorok ollójukhoz, hogy levágjanak néhány fütyit, körbenyisszantsanak pár puncit, mint az Elemi ösztön vagy a Showgirls esetében? Nem hiszem.

A végtelenül együgyű, s sokak szerint az évszázad legrosszabb filmjének titulált Showgirls csúfos bukása után Verhoeven egy időre búcsút intett a hetedik osztályban megismert alsótáji testrészeknek, s visszatért a jó öreg kaszaboláshoz. Most a széplelkűek bizonyára fintorognak: “Ugyan, mi értelme van a vérontásnak?”, nekik csak azt üzenem, hogy nem láttak még elég Hiradót, s ami még fontosabb: nem látták, csak nézték Paul Verhoeven mestermunkáját.

Ha hiszitek, ha nem, a Csillagközi invázió jóval több egy zsigerekbe hatoló, gyakran elfordulásra késztető látvány-cirkusznál. A film alapjául szolgáló Robert A. Heinlein-regény (az író az inváziós irományok specialistája) egy steril világot teremtett, amely irányítása ugyan tökéletes, de nem tudja hová tenni az emberekben felgyülemlett feszültséget. Verhoeven szerint a mai elkényelmesedett, ellenségektől mentes világunk is közel áll ahhoz, hogy kiboruljon a bili. Nem csoda, hogy ha valaki Keleten a kisujját mozdítja, az amerikai elnök keze máris ott figyel a piros gombon. A XXIV. század vérre éhező népének pedig kapóra jön egy nagy rakás agy nélküli bogár, hogy a megunt Nintendo 4096-ot félredobva valami igazi izgalomban izzítsák idegeiket (vow! micsoda alliteráció).

Hőseink… azaz a film azon személyei, akiket majd a bogarak elé fognak vetni, a csetepatéból még mit sem sejtenek. A legjobb Melrose Places hagyományokat követve azt csinálják, amit minden anyagilag és erkölcsileg eleresztett tinédzser: buliznak, veszekednek, rivalizálnak és pitiáner románcokba keverednek. Johnny Rico (Casper Van Dien – Brad Pitt agy nélkül) kedvese (Denise Richards ezután Wild Thingsben fog domborítani közel háromjegyű mellbőségének köszönhetően) után megy a Hadseregbe, de még ott sem tudja levakarni magáról a sulis évek vampját, Dizzy Flowerst (Dina Meyer – dögös, s azzal büszkélkedhet, hogy lovagolt Sean ’Draco’ Connery hátán), így hárman csöppennek bele egy olyan háborúba, ahol nincs semmi keresnivalójuk.

Milyen bizarr kapcsolat! A kapitalizmus szülte jólléti emberek egy fasiszta propagandákkal (pl. “Csak az lehet Polgár, aki harcol.”) fémjelzett társaságba keverednek, s itt még vérszomjas bogarakkal is meg kell küzdeniük. A kiképzés az US-Army és a Rambo-féle fenegyerekek ügyes kritikája, s míg az egyenesre nyírt hajú emberekbe fojtja a szuszt, a mezei néző jót mulat a túlzásokon.

S mondhatjátok, hogy mit papolok itt társadalomkritikáról, mikor a lényeg mégiscsak az akción, a vérengzésen és a bogarakon van. Paul Verhoeven természetesen azokra is gondolt, akiket egy csöppet sem érdekli a háttér-információ és a rejtett irónia. Az Industrial Light and Magic szakembergárdája óriási summát zsebelhetett be azért a sokmillió bogárért és űrhajóért, amit a filmben terminálnak. A valósághűség szemet gyönyörködtető. Az Oscar-jelőlés teljesen megérdemelt. A filmet ajánlott Dolby Digital felirattal fémjelzett moziban megtekinteni, illetve a szeptemberi videómegjelenést követően házimoziban, ugyanis a hangi és képi hatás együttesen lélegzetelállító lesz.

Kár, hogy Verhoevennek nem maradt elég tőkéje arra, hogy normális színészeket szerepeltethessen filmjében, így egyes bogár- és impulzusmentes jelenetekben gyakran érezhetjük úgy, hogy egy vég nélküli TV-sorozatot bámulunk sok-sok jóképű, de amúgy tehetségtelen színésszel.

Összegzésként csak annyit mondok, hogy a moziból kitámolyogva, a sok vértől, leszakadt testrésztől és bogárvisítástól szédelegve, gondoljunk bele, mennyire is kutat a nép valami kézzelfogható ellenség után. Az oroszok pedig már James Bondnak sem kellenek.

10/8: Soha látványosabb társadalomkritikát, mint amilyen Verhoeven ügyes filmje.