Szia Mumu!
Ne haragúdj, abszolút nem akarom más vágányra vinni a beszélgetést, de úgy érzem, ahogy olvasom legutóbbi hozzászólásodat, hogy a probléma gyökere valahol ott lehet, amit írsz.
"A mai modern Papank akit szivbol szeretett valoszinuleg minden nyiltsaga nmellett a vilag fele,itt megall ugy mint sokan kozulok,egy logikai bukfencet csinal es azt mondja :Igaz mert hiszem."
A probléma gyökere valahol ott lehet, hogy szerintem a Pápa ezt nem így éli meg. Ha hasonlót akarnék írni, akkor azt írnám, hogy a Pápa inkább azt mondhatja, hogy: Hiszem, hogy igaz.
Én nem akarok elvakult katolikus lenni, bár katolikus vagyok, ezt csak azért írom, mert nekem egész más a hozzáállásom belülrol valamihez, mint neked kívülrol. Mást is látok illetve máshogy látok.
Tehát én innen belülrol, egész neveltetésemet, ilyen irányú olvasottságomat, tapasztalataimat, hitemet, értelmes és logikus gondolkodásomat, igazság iránti vonzalmamat stb stb belevéve úgy látom, hogy máshogy látom a realitást, mint te. És úgy érzem, a Pápa is máshogy láthatja.
Pl. csak ha már ezt vetetted fel, a történeti Jézus. Ha jól értelek, számodra az a realitás, hogy Jézus élt, tanított és hogy az evangéliumok ennek nyomát mutatják. Meg az, hogy ennél többet az evangéliumokból és levelekbol a hús-vér Jézusból nem igen tudhatunk meg.
Szerintem meg, amennyire én át tudom élni a Pápát (ha igaz, hogy az Egyház olyan, mint a Pápája, akkor ez legalább kis részben megtörténhet), számára az lehet inkább a realitás, hogy az evangéliumok minden történeti torzultságaik, minden késobbi szerkesztettségeik, minden bennük eloforduló ellentmondásaik stb ellenére is arról tanúskodnak, hogy Jézus az Isten Fia és hogy feltámadt a halálból, hogy beteljesítette azt, ami az Ószövetségben eloképekben meg volt írva. És hogy él, jelen van, elérheto és O elérhet bennünket. Hogy elküldte Lelkét, aki valamilyen értelemben kiárad ránk.
Sot, hogy továbbmenjek, szerintem a Pápa számára a feltámadt Krisztus maga a legteljesebb és mindent felülmúló realitás. Egyszeruen szerintem o találkozik ezzel a feltámadt Krisztussal nap mint nap, ebbol veszi erejét.
Ez nehéz kérdés, mert aki számára pl. a feltámadás eleve ki van zárva, annak ez csak kamuka. Ugyanakkor ha a Pápának tényleg ez az elsoszámú realitás, akkor tényleg ez magyarázza meg a személyiségét és semmi más, annak ellenére, hogy az elobbi számára ez nem magyarázat. Illetve pontosítok: Ha Jézus valóban feltámadt és ha a Pápa valóban ezzel a feltámadt Krisztussal találkozik, akkor ez és csak ez (no meg persze azért akkor is ott van a pápa saját személyisége is) magyaráz meg mindent. Ha Jézus nem támadt fel, vagy a pápa nem vele találkozik, akkor viszont jogos az egyéb magyarázat iránti igény. De vajon el tudjuk-e dönteni, hogy Jézus feltámadt-e és hogy a pápa vele találkozik-e?
Ha van kedved, errol kiváncsian olvasnám a te meggyozodésedet.
Na de mondom, nem akarom, hogy esetleg számodra nem tetszo irányt vegyen a beszélgetés, csak mégis leírtam, ami jött.
mgabor |