Devil:
"Azt mondod Lester nem hős, mert nem lövi halomra a gonoszokat és a szemét dohánygyárak ügyködéseit sem leplezi le."
"Pont Te, aki így ostorozza Hollywoodot, várod el, hogy egy hős tipikus hollywoodi szuperhős legyen."
Ezt írtam korábban (176.): "A hős az eszmétől hős, Kevin előtt viszont nem lebeg semmilyen nemes eszme. Ezért nem pozitív hős ő, csak egy szánnivaló tetű."
A pozitív szó nem kell bele.
Boldog akar lenni? És tényleg boldog? Robotol a McDonald's-ben, nincsenek barátai, a felesége mással kefél, a lánya elhagyja, aztán lelövik... Ez a boldogság? Vagy a füves cigi, ami inkább menekülés a világból? Netán a nyavalyás piros álomtragacs? Gondold ezt át mégegyszer.
És még valami: ha Lester boldog is volt, mert az igaz, hogy a filmben nem tűnt boldogtalannak, akkor ez a materializmusból fakadt, amit a fogyasztói társadalom hirdet: jó test, jó kocsi, jó nő. Ő is erre vágyott, tehát nem lépett túl a fogyasztói társadalmon, csak látszatra.
"Egyszerűen megmutatnak egy-egy kitörési kísérletet"
Egy sikertelen kitörési kísérletet... Mondhatni egy totál csődöt.
"Ezek a filmek egyszerűen azt akarják, hogy elgondolkozz: minden rendben van így az életeddel?"
Igen, látszatra erről szól. Valójában Hollywood ítél is, és ez a lényeg. A két lázadót halálra ítéli és kivégzi. Ezzel azt mondja KÖZVETETTEN: éljen az átlag.
Sally:
"Hát ez az!!! De az emberek nem lázadnak!!! Lehet, hogy Lester mégiscsak figyelemreméltó EGYÉNISÉG volt?"
Nem lehet. Mert ha egyéniség lenne, nem arra a sok sablonra vágyna, mint az átlag: piros kocsi, szőke nő, kondi.
|
