Keresés

Részletes keresés

Urby Creative Commons License 2000-04-25 16:20:00 216
Hogy ismét filozófiai síkra tereljem a kérdést, nem tudom, kitől származik, de igaz: a tudás egy gömb, ami a felszínén érintkezik a nemtudással. Minnél nagyobb a gömb, annál nagyobb a felszíne. Az orvostudományra aktualizálva, minnél több betegséget lehet gyógyitani, annál több olyan betegség jelentkezi, ami korábban azért nem jelentett problémát, mert az emberek meghalta vérmérgezésben, tüdőgyulladésban, pestisben, vagy akár éhenhaltak. 200-300 évvel ezelőtt nem jelentett eü. problémát pl. az Alzheimer, mert az emberek nem érték meg azt a kort, hogy Alzheimeresek legyenek. Ugyanakkor újabb betegségek jelentkeznek, amit már az ember idézett elő azzal, hogy megváltoztatta a környezetét. Így ezeket a betegségeket is gyógyítani kell. (Nagyon érdekes cikket írt az átruházott evolúcióról Csaba György az áprilisi Természet Világában Homo biomanipulatus címmel) És a körhinta forog tovább, ráadásul egyre gyorsabban. És itt lehet nagy szerepe az egyházaknak, és nem csak a katolikusnak (hogy visszautaljak a topic címére), hogy az erkölcsi alapelveket (Tízparancsolat) visszahelyezze az eredeti rangjára. Csak ne legyen türelmetlen és erőszakos, ne törekedjen kizárólagosságra, mert akkor ellenkező eredményt érhet el.
Urby
A hozzászólás:
iudex Creative Commons License 2000-04-25 13:51:31 215
Igazad van, ám nem véletlen, hogy hasonló helyzetekben az orvoslást hozom fel példának. Hiszen ez az a terület, ahol rengeteget lehet használni, de ártani is. Ugyanakkor hihetetlen az a technikai szint, amit e tudomány elért. Transzplantáció, a sebészet bizonyos ágai etc. Ennek ellenére döbbenetes, mennyire nem áll arányban a fejlettség az eredménnyel. Abban is egyetértünk, hogy korántsem arról van szó, hogy mindenhol minden rendben, csak az orvosok gonoszabbak a nagy átlagnál, dehogy. Csak olyan ez, mint az állatorvosi ló. Ráadásul előbb vagy utóbb mindenki valamilyen formában bekerül a 'darálóba', tehát a bőrén érzi. És ott a kulcs, amit magad mondasz: ilyen a világ. Ilyen felületes, értékválságos az életünk. Ezt látom igazi gondnak, mindenekelőtt ezt kellene orvosolni.Valahogy úgy vagyunk, mint egy vak ember. Látása nincs, de tapintása, hallása sokszorta fejlettebb, mint a látóké. Mégis, vajon teljesen képes pótolni két 'túlfejlett' érzékszerve a látást? Szvsz ez kizárt. Hát nálunk a túlfejlett szerv a technikai "fejlődés", a látás hiánya meg az erkölcsi érzékünk jelenlegi átlagszintje. S ez valóban az élet minden területére hat. De hogy valami misztikusat is mondjak, sokszor eltűnődöm mostanában, megfejthető-e az oka annak, hogy amennyi súlyos betegséget legyőz a tudomány, legalább annyi és ugyanolyan súlyos, ha nem még rosszabb lép a helyükbe. Értelmezhető-e a probléma valahogyan?
Előzmény:
Urby Creative Commons License 2000-04-25 13:17:54 214
O.K. Igazad van. Az orvoslás, nem csak a gyógyítás, de a diagnosztika is, sajnos, mára mechanikussá, már-már automatikussá vált. Egy átlagos orvos felismeri a típikusat és felírja rá a szokásos gyógyszert, sokszor, mint egy automata (tisztelet a kivételnek, olyat is ismerek). Az atpíusosat viszont gyakran fel sem ismerik. De hát az egész életünk ilyen, miért pont az orvoslás lenne más. Reggel vekker szól, fürdőszoba, rádió bekapcs, zuhanyzás, borotválkozás, felöltözés, gyerekeket ébreszteni, stb., ... egészen estig. És így megy egy héten öt nap tök egyformán hétfőtől péntekig. Hogy ez nem jó? Eszi, nem eszi, nem kap mást.
Urby

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!