Kedves Mumu, Henoch!
Kicsit elkényelmesedtünk az ismert, klasszikus paradigmáktól.
Valamit ígértem a metafizikával kapcsolatban.
Most látom, hogy nehezen hozható kapcsolatba. De azért...
Tehát egy ádozati monológ Atthisztól, az ókori költőnőtől, aki Leszboszon Szapphó
tanítványa volt, ami későbbi életét illeti, az itt nem fontos.
AZ ÁLDOZAT FOKÁN
Mutatva másik arcát: rémekét,
zúdult a víz, bejött a városig
higany havában s elsodort utat,
hajót jószágot, magtárt és kemény
falaknak kosként rontott, homlokán
halálunk zöld hínárgubanca folyt -
'Megtér medrébe, hogyha jóllakik,
- a díszbe öltözött főpap beszélt -
akár a Hold a Nappal visszatér
helyére: földi otthonunk mögé,
ha gyomra nem korog, majd elcsitul
s dühét felejtve lesz megint szelíd,
barázda, ikra min bőven terem:
folyónknak éheztő, nagy istenét
a gyermek-áldozat majd megnyeri:
tanács falánál döntötték el így.'
Engesztelő, e fokról bámulom
a partot és a megbékélt vizet -
a rőt, mohás követ a vének is
az Áldozat Fokának emlitik -
tudom, hogy sorshuzás vetett
az éhező folyónak, ádozat,
anyád hiába ordít: őt! csak őt!
tíz vasmarok szorítja, férfi, tíz,
dühöngő Isztriátészt fogja le:
minden sötét lett, néma és üres,
kisértelek az Alvilág felé -
Aztán megállított a néptelen
vidéken egy hang: nem volt emberé,
az égnek köldökén ereszkedett
fülembe, fényként zümmögött körül,
cirogatott az arcomon, puhán
simítva fürtjeim, szemöldököm,
s bár ellenálltam halni vágyva még:
az ébredés partjáig lökdösött -
Most itt vagyok, harmincadik napon,
engesztelő, az Áldozat Fokán:
vonultodat kiséri délre és
szokások ősi nyelvén hív anyád:
itallal áldozok, fiam-folyóm.
Mert az áldozat mindig az állat. Ez cáfolhatatlan. De nem volt mindenkor, mindenhol így.
Alkestis? Inkák? Evariszkuszok? Pannonok?
Igazad van Hénoch, a szeretet felbukkan mindenhol, kozmogóniai megnyilvánulásban(discours)
Empedoklész töredéke: A természetről 20 (B 20) -: " ezt látni a halandók testrészeinek csodálatos tömegében. Egyszer a Szeretet révén mindenek eggyé egyesülnek: tagokká, melyeknek sorstól rendelt birtoka a test, midőn virágjában virágzik az élet, majd..." (Steiger Kornél ford.).
De, nincs de, ennyi egyelőre. Meg a vallástalan deizmus, talán később. |